A berlini klubkultúra

Berlin. Aminek szórakozóhelyeiről rengeteg legenda kering. Ahol még az is raver lesz, aki amúgy utálja a technot. Mi viszont szeretjük, úgyhogy egyértelmű volt, hogy a saját szemünkkel is megnézzük.

Írta: Magyar Anna

Első napra a Tresor nevezetű szórakozóhelyet tűztük ki célul. Feketébe vágtuk magunkat, bontottunk pár sört, majd 11 fele felszálltunk a metróra, és a klub felé vettük az irányt. Szakadó esőben beálltunk a Tresor meglepően kicsi sorába. Csendben, szinte mozdulatlanul álltunk, amíg oda nem kerültünk a biztonságiakhoz. Szigorú szemekkel végigmértek minket, személyiket kértek, majd (meglepő módon) kérdések nélkül, egy „have fun” kíséretében beengedtek minket.

Kezdődött a következő kör: leragasztották a telefonjaink kameráit. Ez Berlinben egy bevett szokás, és szerintem is van értelme: így legalább biztosra mehetünk, hogy senkiről nem kerül ki semmi a világhálóra. Aztán táskák-és zsebek átnézése, majd az utolsó állomás, a 20 eurós belépő kifizetése és a jegyként szolgáló pecsét a kézfejünkre. Beadtuk a cuccainkat az ingyenes ruhatárba, aztán elindultunk felfedezni a helyet. Elég hamar megtaláltuk a számunkra megfelelő szobát: pince, füstben mozgó emberek, egy-egy piros fénycsóva, rácsok mögött játszó DJ. Ha egy jó tanácsot elfogadtok: Tresorba lenge öltözetben menjetek, ugyanis nagyon meleg és fülledt van bent. Ja, és a dohányzó is egy benti helyiség, így még arra se számíthatsz, hogy cigizés közben tudsz szívni friss levegőt. A biztonságiak kiengednek, ha ki szeretnél menni, de nem vihetsz ki folyadékot, illetve végig kell menned újra a security check-en. De félreértés ne essék: a klub nagyon hangulatos, az emberek meglepően nyitottak, még velünk, külföldiekkel is, és egy pillanatig se kellett - még nőként se - feszélyezve éreznem magam bent.

Második estére az ://about blank volt a tervünk. A sor itt már nagyobb volt, hiszen szombat este mentünk, és lassabban is ment befele. Kiálltuk, majd jött a szokásos „erőpróba”, már nem úsztuk meg kérdések nélkül: „English or Deutsch? How old are you? Have you ever been here?”. Gépiesen válaszolgattunk, majd miután a biztonsági őr elmondta, hogy nyugodtan szóljunk neki, ha valaki nem bánik velünk tisztelettudóan, beengedett minket. Kamerák leragasztása, a 18 eurós belépő kifizetése, majd a ruhatár megkeresése. Utóbbi nem ment könnyen, ugyanis az épületen kívül van, de odamentem egy szimpatikusnak tűnő társasághoz, és egy srác kedvesen végig elkísért minket a ruhatárig. Kifizettük rá a 2 eurót, majd mentünk is bulizni. A zene egyénként itt (számunkra) jobb volt, mint Tresorban, ugyanis egy kicsit nagyobb bpm-számot kaptunk. A dohányzó és a ruhatár is az épületen kívül van, így van lehetőség levegőzni és kicsit megpihenni a hangulatosan kivilágított kerthelységben. A közönség itt is nyitott, kedves, békés, senkitől és semmitől nem kell tartani. Az egyetlen negatívum, amit mondanék: nagyon sok volt itt az olyan ember, akik hajlamosak voltak hangosan beszélgetni, ami azok számára zavaró, akik ténylegesen a zene miatt járnak underground klubbokba. Ettől függetlenül, nekem ez a hely jobban tetszett, mint a Tresor, de a társaságomon belül már lenne, aki ennek ellentmondana.

Egy azonban biztos: ezek a szórakozóhelyek valóban teljesen más élményt nyújtanak, mint a Pesten megszokott klubbok, én pedig mindenkit csak bíztatni tudok, hogy éljen a lehetőséggel, ha Berlinben jár, mert nagyon ki tudja szélesíteni a gondolkodásmódunkat, és olyan dolgokat tapasztalhatunk, amikről méltán szólnak legendák.