A gólyatábor takonyszemmel

Madárcsicsergős reggel 8, a Keleti pályaudvar tele izgatott, színesbe öltözött emberekkel. Anyu és Apu karikás szemekkel, tetőtől talpig zöldben várja harminc kölykét, hogy életük egyik legjobb élményén hánytassák végig őket.

Írta: Magyar Anna és Botos Balázs

De ne siessünk ennyire! A kis megnyitó és Vamos a la playa végeztével már bele is csaphattak a mátyáskeserűzésbe és megkezdhették az állomások végeláthatatlan sorát. Miután estére mindenki kellemesen berúgott a feladatok alatt, gyomrukat ínycsiklandó, kifejezetten vegán milánóival kényeztették. A színpadi játékok sorát a szokásos anyu-apu párosok vad bemutatkozása, a meglepetés, és csókok száza zárta. Később megkezdődhetett a zavartalan, boldog iszogatás, ahol még azok is kibújhattak a bőrükből, akik a nap többi addigi részében egyelőre háttérbe vonultak. A hajnal 6 közeledtével már csak azok a bátor katonák maradtak állva, akik másnap megbánták minden tettüket a reggel 8 órás ébresztőnél.

Így tehát a jubileumi 2. napukat már csak 70%-os részvételi aránnyal kezdhették meg, azt is úgy, hogy a kitartó csapvezek mindent is (zene, ének, pofozás, rázás) bevetve próbálták éberségre bírni a harcosokat. Józanító reggeli, zöld csapatpóló felvétele, egy napindító italkülönlegesség céges vodkás boros csapvizes szörp formájában, és már készenlétben állva vették be az újabb helyszíneket. A keddi állomások végzetes csapást mértek a kölykökre, először a Black Dragon keserítette meg életüket, rögtön utána a Mátyáskeserű és a Fröccsváltó mért rájuk kivédhetetlen sújtást. Ha ez nem lett volna elég, a délelőttöt a drága Kanyar mixer állomása zárta, ahol anyu és apu is újra találkozott nem várt ismerőseikkel, a gyomortartalmukkal. Az ezek után kicsit sem jóleső ebédet követően pár állomáson átverekedve a takonyzöld csapat tetőtől talpig habban találta magát a focipályán, és annak ellenére, hogy a szemükbe folyt, vagy kent szappantól semmit nem láttak, csúszós-ragadós testük bő egy órán át élvezte ki az elmúlt napok elmaradt fürdésének eléggé büdzsé verziós pótlását.

Miután minden gólya tavaszi lombkoronákat megszégyenítő módon bezöldült, és a reggeli harmat söröket magába szívta, a brigád szinte teljes létszámmal a BGE bulivonat felé indult. Ott egyre kevésbé száraz torokkal megkezdődött a majdan négy napig tartó, sakál módjára üvöltözés Öcsi és Mrena Marci lenyűgözésére. Az elfogyasztott szeszek segítségével a társaság a kiírt menetidő töredéke alatt teleportált Tatára, ahol rövid eltévedés után megérkeztek az aljasodás földjére, a tatai táborba. A pólók átvétele és pár ingyen zseb Heineken lemélytorkozása után mindenki elfoglalta az 5 csillagos gyrosárus bódéját, ahol az elkövetkező három napra jutó, nettó napi két óra alvását megkérdőjelezhető nyugalommal tölthette.

A ruhák aztán túl sok időt nem töltöttek el a testükön, ugyanis pár állomással később hamar szinte pucéran találták magukat kiserdőben, tangáikat és legbüdösebb zoknijaikat lelkesen összekötögetve. Felöltözni felesleges volt, a feladatok sora aznapra undorító, szappanos boron csúszkálással zárult, Slip n slide névvel. Egy szimpatikus neon csapattal karöltve, vígan csusszantak bele az élvezetekbe, majd sikamlós lábaikat vadul szedve odarohantak az asztalhoz, ahol aztán a torkuk sem maradt száraz a finom fröccstől. Miután a lurkók megmutatták, mire képesek, természetesen nem maradhatott ki a takony anyu x neon apu kollaboráció sem. A vad, de már szinte teljesen hangtalan, jobb esetben rekedt legjobb anyu vagy apu kiabálások közepette mindenki szépen magára öltötte a 2 napos, olcsó szesztől és tömény izzadságtól bűzlő csapatpólóit, majd ismételten a kantin felé vették az irányt, hogy kicsit egyenesbe hozzák a vér-alkoholszintjüket. Természetesen az aznap sem maradhatott színpadi játékok nélkül, melyek közül a legnagyobb showt egyértelműen a szokásos beöltözős meglepetés game vitte el, majd később egy alapozgatós takony “hb” (már mennyire azokat a 6 fős odvakat háznak lehet nevezni) után a szokásos bulis-dilizős megvadulással folytatódott az éjszaka, egészen reggelig.

A 3., egyben utolsó teljes nap már kicsit nyugisabbnak ígérkezett, ugyanis arra elérte a tábort a rossz idő, így sok mókás játék változtatást igényelt. Legalábbis, a mit sem sejtő zöld banda így állt neki. Az elképzeléseiket azonban a valóság jéghideg, kíméletlen fuvallata hamar elfújta: természetesen a napot ismét a drága diákszervük állomásánál kezdték, ahol bort kellett inni. Igen, ez eddig mind szép és jó, csakhogy az a bor nagyon nehézkesen ért le a gyomrukig anélkül, hogy közben a sógor fel nem köszönt volna: anyátok nem éppen egy válogatós fajta, ami a szeszeket illeti. Alsópolcos S-budget vodka, Black Dragon, 300 forintos műanyag palackos bor, Deep sör? Minden jöhet!

Igen ám, de olyan ótvar savas bort, mint amit ott lehúzott, még a büdös életben nem látott, ivott, szagolt, és valószínűleg nem is igazán akart. Utána a biztonság kedvéért kerestek is egy kicsit füvesebb placcot, hátha kiugrik a róka a bokorból, azonban valami elképesztő gyomorerősségnek köszönhetően, végül mindenkiben benne maradt a nedű, így hát hasonló állapotokban folytatták a napi állomásokat reggel 9-től kezdve, mint ahogy az elmúlt 3 napban is voltak: koszosan, de főleg büdösen, és valahol a másnap és a gatya részegség közt lebegve, de mindezek ellenére hatalmas boldogságban és szeretetben. 1-2 túlélős állomás, majd ismét egy izgalmasabbhoz érkeztek: a Felelsz vagy mersz következett.

Mindannyian ismerjük a játékot, azonban ez “egy kicsit” más volt, mint tervezték. Alsógatyában, félmeztelenül rohangáló srácok, akik azt kiabálják, hogy “haza akarok menni”, tangákból kivillanó herezacskók és férfi fenekek, amikről persze előbb-utóbb a tejszínhabot is le kellett nyalni, apa-fia kapcsolatok, mit sem sejtő járókelőkről lehúzott nadrágok, cowgirl, öltánc, minden is volt a repertoáron. Az állomások sora azonban ezzel lassan a végéhez közeledett, a nap - és egyben a tábor legutolsó helyszínéhez érkeztek a meggyötört katonák. Anyu és apu itt már természetesen nem bírt az érzelmeivel: a fáradtságtól, a napok óta tartó adrenalin sokktól, a kimerültségtől, de leginkább a büszkeségtől és a csodálattól sírtak, hogy milyen nagyszerű gólyácskákat kaphattak, és milyen jól, semmitől meg nem rémülve, tök magas pontokkal lehúzták az elmúlt napokat. Kis érzelgős, csöpögős jelenet, majd az utolsó vacsora, aztán irány a Csillag, ahol a legeslegutolsó esti programok vártak rájuk.

Ami nem volt más, mint a csapattáncok. Az elmúlt pár nap egészen elenyésző mennyiségű üresjárataiban ugyanis minden csapat szorgosan tanult egy csapattáncot, amivel megkoronázták a tábor végét. Így hát még egyszer, utoljára összegyűlt az össznép, hogy aztán vígan rázzák hátsó feleiket, dobálják egymást, netán egymás szájába öntsenek megkérdőjelezhető forrású és minőségű italokat.

Miután ez befejeződött, jött az elmúlt 3 nap talán legjobban várt része: az eredményhirdetés. Miután végre a 3. helyezetthez értek, a takony vígan ugrott fel, majd borult össze örömében. Anyu és apu annyira boldog volt, hogy először elfelejtett kimenni a színpadra az ajándékért, azonban - hála vagy nem hála neki - Öcsi hamar emlékeztette őket a mikrofonban. Így hát kimentek a színpadra, és félig örömtől, félig fáradtságtól, félig a megkönnyebbüléstől könnyes szemekkel átvették a jól megérdemelt ajándékot, majd egymás nyakába borultak, és csak annyit mondtak: “A takony 3. lett!”