A szentinelézek

Jelen írásomban a szentinelézekről, egy bennszülött törzsről lesz szó, akik a külvilágot nem szeretnék beengedni, és ezt minden alkalommal bebizonyítják, amikor kívülálló oda próbál menni. De kik is ők valójában, mit lehet tudni róluk és milyen életmódot élnek? Ezekre a kérdésekre keresem a választ.

Írta: Bárkányi Bernát

Minden idegent megpróbálnak elzavarni a szigettől, amire mindenféle eszközt képesek latba vetni, amik a rendelkezésükre állnak. Nyílzáporral vagy dárdákkal fogadják a betolakodókat, esetleg kővel dobálják őket. Sok információ nem áll rendelkezésünkre róluk, még így a XXI. században sem, hiába vannak csúcsszuper technológiáink. A törzs olyan szinten elszigetelt életmódot él, hogy semmilyen elektronikával vagy bármiféle modern technológiával nem rendelkeznek. A külvilágtól semmiféle támogatást nem akarnak elfogadni. Nagyon jó példa erre a 2004-es cunami, ami mindent elpusztított, ami az útjába került. A kormány ennek hatására helikoptert küldött a sziget fölé, hogy megnézzék van-e túlélő vagy kell- e bármiféle segítség az őslakosoknak. Erre egy heves nyílzápor volt a válasz, ahogy a helikopter felbukkant a sziget fölött. Később 2006-ban történt meg az első olyan tragédia, ami emberéletet követelt. Két halász kis csónakban halászott, majd halászat közben elaludtak és a hullámok a szigethez sodorták őket. Erre a törzs újabb nyílzáport rendezett, amibe sajnálatos módon a két halász belehalt.

A törzs az Északi-Sentinel-szigeten él a Bengáli-öbölben. A sziget Indiához tartozik és India kormánya már kiadott pár törvényt, amik azt a célt szolgálják, hogy a szigetet és annak lakóit békén hagyják. A törvény kimondja, hogy megzavarni az őslakosokat és 5 kilométernél közelebb menni a szigethez tilos. A sziget pontos lélekszámát nem tudják megállapítani, mivel törzsön kívüli embert nem fogadnak be, még „elbeszélgetésre” sem. A pontos lélekszám adat megadását az is nehezíti, hogy mivel a törzsön kívül más ember nem mehet a szigetre, így csak olyan dolgokkal tudják becsülni a lélekszámot, mint hogy hány embert látnak a sziget szélen a part mentén. Továbbá különböző lakóhelyeket láttak már a szigeten, amelyek arra engednek következtetni, hogy a lakosság 40-500 fő közé tehető. Ez közel sem egy biztos szám, hiszen a sziget beljebbi részeit még nem sikerült senkinek se felfedeznie, és a felfedezést hátráltatja, hogy az indiai kormány védi a lakosságot, és nem akarja szükségtelen háborgatásnak kitenni őket. Persze felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért nem nézik drónnal? A válasz nagyon egyszerű: a sziget egy nagy erdős terület, aminek lombkoronáján nehéz átlátni. Az első sikeres próbálkozás 1991-ben volt, amikor egy csoport sikeresen partra szállhatott a szigeten és kontaktot tudott létesíteni az őslakosokkal, de ezt később az indiai kormány megtiltotta. A további kapcsolatot megszakítására azért volt szükség, mert a kormány nem akarta, hogy ezzel esetleg megfertőzzék a szentinelézek törzset egy olyan betegséggel, amivel az ő szervezetük még sohasem találkozott.

A szentinelézek életmódjának nagyrészét kiteszi a halászat, hiszen elsősorban ebből tudnak megélni. A szigeten található vadontermő növényeket eszik, de az elsődleges élelem forrásuk a halászat. A harci eszközeik kezdetlegesek, fémmel egyáltalán nem foglalkoznak, kivéve, ha valamit partra sodor a víz. Amit mégiscsak megtalálnak a part mentén, azt általában elviszik a sziget belseje felé, de nem lehet tudni, hogy pontosan mit csinálnak vele. Ami viszont biztos, hogy két tartályhajó feneklett meg a part közelében az 1980-as évek végén. Ezekből bizonyos fém alkatrészeket elvittek, de nem tudni, hogy mi célból. Az élezés művészetét ismerik, de alapvetően kő- és faszerszámokat használnak. Házaik többnyire méretileg kicsik, de van példa nagyobb házak építésére is. Amennyire ismerjük a törzs életviteli körülményeit, aszerint többnyire oldalfal nélküli kunyhókat építenek (kb. 3-4 lakó), padló nélküliek, az aljzatot néha falevelek borítják, míg a nagyobbaknál padlót már használnak, és több kisebb szoba is tartozik hozzá.

Forrás: origo.hu

Forrás: blog.hu

Összegzésképpen egy nagyon érdekes életet lehetne megismerni, ha sikerülne megfelelő kapcsolatot kiépíteni az bennszülöttekkel, habár ez egyelőre esélytelennek látszik. A kutatók és érdeklődők állandó próbálkozása a kapcsolat kiépítésére eléggé kis valószínűségű, hiszen a törzs egyértelmű jelzéseket ad arra, hogy nem szeretne kívülállókkal érintkezni és nem riadnak vissza egy-egy ember élet kioltásától sem, ha nem hagyják őket békén.