Adria igazi gyöngyszeme, Rovinj

Ahogy már az előző évben, idén is két hetet töltöttünk az Adria partján. Rovinj már ismerőssé vált számunkra, és amikor tavaly véget ért a nyaralásunk, már akkor tudtuk, hogy ide még biztosan visszatérünk. Hogy miért? Ezt a cikket olvasva mindenre választ kapsz!

Írta: Almási Natália

Mi a központtól nem messze szálltunk meg, így nagyjából fél óra alatt gyalog is könnyedén bejutottunk az óvárosba. A szállás egyik legnagyobb előnye a saját partszakasz volt. Reggelente a nyugodt, kristálytiszta tengerben úszva már messziről láthattuk a város fölé magasodó Szent Eufémia-templom tornyát. Ennél szebb napindítást nehéz volt elképzelni. Nem sokat időztünk a szálláson, hiszen alig vártuk, hogy újra felfedezzük Rovinj utcáit. Az óvárosba érve azonnal magával ragadott bennünket a nyüzsgő, mégis nyugodt mediterrán életérzés. A szűk utcák között sétálva szinte minden sarkon egy hangulatos étterem, egy apró galéria vagy egy virágokkal díszített ház várta, hogy megálljunk néhány percre.

Rovinj egészen más, mint a legtöbb horvát tengerparti város. Ennek oka a történelmében keresendő, hiszen évszázadokon át a Velencei Köztársasághoz tartozott. Az ezt jelképező örökség ma is számos helyen jelen van: a homlokzatokon itt-ott feltűnik Szent Márk oroszlánja, sok helyen kétnyelvű feliratok fogadják a látogatókat. A szűk sikátorok és az óváros hangulata pedig könnyen azt az érzést keltik, mintha Velencébe csöppentünk volna. Kevesen tudják, hogy ez a hely egykor sziget volt. A szárazfölddel csak később kötötték össze, amikor feltöltötték a két terület közötti csatornát. Ma már ezt szinte lehetetlen elképzelni, hiszen az óváros teljesen egybeforrt a part menti sétánnyal.

A hosszú séták után természetesen mi is megéheztünk. Számtalan kiváló étterem közül lehetett választani, mi végül ismét a jól bevált kedvencünk, a Pierino étterem mellett döntöttünk. Friss tengeri fogásokat, kiváló pizzát és barátságos kiszolgálást kaptunk. A vacsorákat pedig olasz stílusú fagylalt koronázta meg a közeli fagyizóból.

Első utunk a város jelképének számító Szent Eufémia-templomhoz vezetett. A templom nemcsak az egyik legismertebb látnivaló, hanem Rovinj egyik legszebb és legmagasabb kilátópontja is. Itt őrzik Szent Eufémia koporsóját is, amely még különlegesebbé teszi ezt a történelmi helyet. Innen a Grisia utcán indultunk lefelé. Ez a város egyik legismertebb utcája, ahol galériák, kézműves üzletek és apró szuvenírboltok váltják egymást. Jó érzés volt céltalanul sétálni, nézelődni, és hagyni, hogy magával ragadjon bennünket a város ritmusa. Az esti órákban a Marsala Tita tér és a kikötő környéke teljesen megtelt élettel. A teraszokon vacsorázó emberek, a kikötött hajók és az utcazenészek együtt olyan atmoszférát teremtettek, amely miatt esténként újra és újra visszatértünk ide.

Forrás: livecamcroatia.com

A város nemcsak a történelmével, hanem a tengerpartjával is lenyűgözött bennünket. A part menti sétányon barangolva hangulatos bárokra, éttermekre és kisebb pihenőhelyekre bukkantunk. Ami azonban igazán egyedivé tette számunkra ezt a helyet, az a naplemente volt. A szigetcsúcs minden este megtelt turistákkal és fényképezőgépekkel, hogy lencsevégre kapják ezt a páratlan látványt. A színpompás égbolt, a tengeren megjelenő arany fénycsík és a víz csillogása együtt olyan összképet nyújtott, amelyet lehetetlen fotókon visszaadni. Nem véletlen, hogy ilyenkor szinte mindenki megállt néhány percre, és egyszerűen csak nézte, ahogy a nap lassan eltűnik a horizonton.

Forrás: tripjive.com

Mi teljesen beleszerettünk ebbe a városba. Nemcsak a látnivalók vagy a tenger miatt, hanem azért az utánozhatatlan atmoszféráért, amely minden utcában és naplementében ott volt. Rovinj számunkra nem csupán egy nyaralóhely lett, hanem egy olyan város, ahová bármikor szívesen visszatérünk.