Alvásparalízis

Kutatóknak az elektro-enkefalográf segítségével sikerült megkülönböztetni az alvás 5 szakaszát, amiket 1950-ben mérésekkel igazoltak. Ezekből az első négy az úgynevezett NREM- (non-rapid eye movement – nem gyors szemmozgások), az ötödik pedig a REM (rapid eye movement – gyors szemmozgások) fázis. Ezutóbbi az, ahol az álmok megvalósulnak. Ezek a szakaszok az éjszaka során folyamatosan ismétlődnek, így akár 4-5-ször is álmodhatunk.

Írta: Palkovics Dana

Az alvási paralízis számtalan fajtájáról beszámoltak már. Mindben közös tehát, hogy az alany ebben a fázisban érzékeli a környezetét, de mozogni nem képes. Egyedül a szeme forog, a végtagjai mozgásképtelenek, felkelni nem bír. Emiatt egyre jobban úrrá lesz rajta a pánik, melyhez egy nyomó, szorító érzés társul, sokszor a mellkasban.

Az álmok a REM fázisban keletkeznek, amikor az agyunk a testünk vázizmait leblokkolja, hogy ne tudják azokat a mozgásokat produkálni, amiket álmainkban megteszünk. Amint ebből a szakaszból kifelé lépünk, vagyis elkezdünk felébredni, van hogy az agyunk gyorsabban reagál ebben az átmenetben, tulajdonképpen éber lesz, de a testünk még benne ragad a lebénult állapotban. Ez a megzavarodott szakasz pedig azt eredményezi, hogy az agynak bekapcsol egy olyan része, ami a menekülésért, a küzdésért felelős, ezért mindenféle reflexet vált ki belőlünk. Kapkodjuk a levegőt, erőlködünk, mozogni próbálunk, fel akarunk ülni – de a test, mivel le van bénulva, nem tud, mit tenni. Ezt a jelenséget nevezzük alvási paralízisnek, mely a tudatos álmodás konkrét velejárója.

És ha mindez még nem lenne elég, számtalan embernél megjelenik egy bizonyos lény, ami megmagyarázhatatlan alakot ölt; a szoba sarkából figyel, a fal mentén megbúvik, az ágyunk mellett áll, extrém esetben a mellkasukon ül. Az is lehet, hogy képi alakját nem látjuk, de jelenlétét érzékeljük. Mindezekkel a félelmünk fokozódik, nem értjük, mi történik, fel akarunk ébredni, de egyszerűen nem tudunk. Különböző beszámolók mégradikálisabb hallucinációkról is mesélnek: hogy a testük elnehezedik, ellaposodik, kitekeredik, szétfolyik, meggyullad, majd elporlad.

A REM fázisban ragadt testünk fizikai magyarázatából adódik az, hogy a velünk történteket társítjuk ehhez a lényhez, melyről így azt hisszük, ő okozza a heves pulzust, a nyomó, szorító érzést; bénultságunk miatt pedig arra asszociálunk, hogy a lénytől félünk annyira, és talán természetfeletti erejével ő „láncolt oda” az ágyhoz.

Árnyék ember

Talán az egyik, ha nem a legérdekesebb tény az, hogy a világ számtalan pontján is – legyen bármilyen nemzetiségű, kultúrájú, nemi identitású személy – hasonló vagy éppen azonos történetekről beszélnek a lényekkel kapcsolatban. Természetesen, mivel a 21. századra már számos kommunikációs eszköz létrejöttével a hírek gyorsabban terjednek, kialakultak bizonyos elképzelések, melyekről hamar tudomást szerzünk, és nem tudunk elvonatkoztatni tőlük. Harold Lasswell fogalmazta meg a Propaganda Techniques in the World War című 1927-ben megjelent munkájában, hogy a média nagy és közvetlen hatást gyakorol az emberekre. Ezt lövedékelméletnek hívták, mégpedig azért, mert azt állították, a médiából érkező üzenetek lövedékként csapódnak az emberbe, maradandó elváltozást okozva benne. Legismertebb példa erre az amerikai Orson Welles rádiósműsorában, 1938-ban bemutatott fikciós munka, melyben eljátszották, hogy földönkívüliek támadták meg az Egyesült Államokat. Ezt hallva az emberek közt pánik tört ki, hiába mondták be a műsor elején, hogy fikciót fognak hallani – akik később csatlakoztak be, elhitték, mellyel így azon emberek számára is eljuthatott az álhír, akik nem hallgatták a rádiót.

Mi a teendő, hogy felébredjünk?

A gyakorlások előrehaladtával, akármilyen elképzelhetetlen, de az alvásparalízis már természetessé fog válni – persze nem fog minden esetben jelentkezni. Meg kell jegyeznünk, hogy a paralízisnek nem szabad ellenállni. Ismerjük, tudjuk, hogy a testünk nem fog tudni mozdulni, már meg tudjuk azt is magyarázni, hogy milyen okokból történik ez, értelmetlen erőlködni. A legjobb módszer, hogy nem teszünk semmit. Megvárjuk, amíg a testünk magától felébred. Fogjuk fel ezt is egy tudatos álmodásnak; hiszen az agyunk éber, és próbál reagálni a testünk bénultságára – tulajdonképpen mi tesszük ezt saját magunkkal, ahogy a tudatos álmodásban.

Alvásparalízis veszélyei, avagy a félelem tetőfoka

Mégis, habár képzelőerőnkkel mi hozzuk létre ezeket a lényeket, mert esetleg hatással voltak ránk más emberek történetei, így elképzeléseink az árnyék emberekről nagyjából azonos, illetve tudjuk, hogy ők nem valódiak (csupán az álom és az ébrenlét közti „idegenek”), mégis rettentő nagy hatással bírnak ránk. Talán ez a kettősség az – amit hol meg tudunk magyarázni, hol hiányosnak vélünk – teszi az egészet bizarr módon félelmetessé és érdekessé is egyben.

Ha mégis ki szeretnénk szállni, mert annyira rosszul-, vagy veszélyben érezzük magunkat, megpróbálhatunk sűrűn pislogni. A légzésünket le kell csillapítani, vagy egy nagy levegővételt követően kifújáskor az ujjainkat megpróbálhatjuk megmozgatni. Ismételgessük magunkban, hogy ez csak egy álom, hogy fel akarok ébredni – van rá esély, hogy beválik.

Alvásparalízis az irodalomban

Habár régen nem igazán értették, miről van szó, mára már vagyunk olyan szerencsések, hogy kutatásokkal tudjuk bizonyítani, az alvásparalízis nem egy betegség, vagy a megőrülés első jele. Nem egy film, vagy sorozat is feldolgozta már, köztük az X-aktákkal, a Trónok harcával és a Shadow People-lel. Viszont ahhoz, hogy lássuk, tényleg egy kézzelfogható, régről eredeztethető jelenségről van szó, az irodalom területén is kutakodnunk kell. Talán a leghíresebb idézet Shakespeare legismertebb tragédiájából való, a Rómeó és Júliából, ahol Mercutio így szól Mab királynéról, a tündérek „bábájáról”, aki később az angol romantikus költőt, Shelleyt is megihlette:

„Boszorka ő, a lányt, ha háton alszik,

Megnyomja, terhet bírni így tanítja,

Hogy jól feküdjön majd asszony-korában.”

Ha tudatos álomra vágysz, ne szegje kedved Mab királyné, vagy bármilyen démonfajzat! Ha nem is találkoztál még hasonló lényekkel, már azzal hozzásegítesz a feldolgozási folyamathoz, hogy tisztában vagy az alvási paralízis tényeivel. Hidd el, megéri elviselni ahhoz, hogy az álomvilágod tudatos főszereplőjévé válhass!