Amerika poros útjain át

Egy kisbusz, egy idegenvezető és tizenkét, egymás számára ismeretlen fiatal felnőtt indult el felfedezni Amerikát, majd egy héten át a csillagos ég alatt sátraztak. Las Vegas, Grand Canyon, nemzeti parkok… Kell ennél több?

Írta: Pongrácz Bianka

A 0. napomat Las Vegassal indítottam, ahol egy laza 46 fokos hőség várt rám. Aki még nem tapasztalt ilyen szintű meleget, annak elárulom, hogy még levegőt venni is nehezére esik az embernek, a hatalmas forróságban. Az esti órákban 36 foknál nem ment lejjebb a hőmérséklet, de ez sem tántorított el attól, hogy felfedezzem a vegas-i éjszakát.

2024 júliusában járunk, és egy év USA-ban töltött idő után már csak egy hónap választott el a hazautazástól. Természetesen nem is én lennék, ha nem egy hatalmas utazásba vágtam volna bele. Egy 10 kilós bőrönddel és egy hátitáskával elindultam a 30 napos utamra, amelynek az egyik állomása egy 8 napos kaland volt, Amerika nyugati részén.

Az 1. napon kezdődött igazán a móka, ugyanis a másik 11 emberrel és a tour guide-dal Vegasban, a hotel előtt találkoztam először, majd indultunk útnak életünk egyik legnagyobb kalandjára. Az első megállónk a híres kisvárosban, Seligmanben volt, amelyet inkább „a 66-os út szülőhelyeként” ismernek. Aki látta a Verdák című rajzfilmet, az tudja, hogy miről beszélek. Egy kis fotózkodás és egy gyors hűtőmágnes vásárlás után folytattuk is utunkat a Grand Canyon nemzeti park felé, amelyet a világ hét természeti csodájának egyikeként tartanak számon. Az este folyamán a tour guide-unk bemutatta a sátor helyes felállítását, majd a csillagoktól fényes éjszakában ukulelével és egy kis közös énekléssel zártuk az estét.

Következhetett a 2. nap, amikor végre megláthattuk a híres-neves Grand Canyont. A nap folyamán végig túráztunk, amelyet az elképesztő hőség némiképp megnehezített, de ennek ellenére is örök élmény maradt a hatalmas hegyek közötti bóklászás. Később összedobtunk egy közös ebédet a kempingben, majd a naplementét is megcsodálhattuk a lélegzetelállító nemzeti parkban. 

Elérkezett a 4. nap, ahol több úti célunk is volt. Az első az USA második legnagyobb mesterséges tava, a Lake Powell. Ehhez a tóhoz az utunk Észak-Arizona színes, festett sivatagán keresztül vezetett, majd délután meglátogattuk a Glen Canyon gátat, később pedig tettünk egy rövid túrát egy lenyűgöző kilátóponthoz, a Horseshoe Bendhez.

Az 5. napot teljes egészében a Bryce Canyon nemzeti park területén töltöttük. A számos túraútvonalnak és a gyönyörű mészkő sziklaformációknak köszönhetően Bryce Canyon sokunk számára a túra egyik legemlékezetesebb helyszínévé vált.

A 3. napunk egy igazi különlegességnek számított, hiszen ellátogattunk az Egyesült Államok legnagyobb indián rezervátumába, a Monument Valley Tribal Park területére. Ez a Délnyugat egyik legkülönlegesebb helye, és a délutánt teljes egészében a park felfedezésére szántuk. Az este a rezervátumban táboroztunk, amely a parktól nem messze található. Ez a terület szinte teljesen mentes a „fényszennyezéstől”, amely azt jelenti, hogy éjszaka több csillagot lehetett itt látni, mint szinte bárhol máshol az országban.

Az utolsó előtti 6. napon nyugat felé folytattuk az utunkat a Zion nemzeti park felé. Zion az elmúlt 10 évben az egyik legnépszerűbb célponttá vált a kalandvágyó túrázók körében és számos túralehetőség közül lehet választani. Mi a híres „Narrows” nevű szakaszt néztük ki, ahol a Virgin River mentén haladtunk felfelé, egészen addig, amíg az ösvény szó szerint a folyóban vezetett tovább. Sejthetitek, hogy nem maradtunk szárazon.

Végezetül pedig a 7. napon a tábor összepakolása után visszatértünk Las Vegas városába, és útközben a híres Stripen végig haladva ismerkedtünk meg a várossal, mielőtt megérkezünk a szállodánkba. Az este folyamán lehetőségünk volt egy party buszozáson is részt venni, amivel körbejártuk Las Vegast, majd egy szórakozóhelyen zártuk ezt az elképesztő körutat.

Az utazás végén nehéz volt a búcsú, azonban nem álhattam meg, hiszen várt a következő kalandom, amely Hawaii-ra vezetett, de az már egy másik történet.