Athén, te csodás!

Amikor a téli vizsgaidőszakban megfogalmazódik bennünk egy utazás gondolata, próbálunk a lehető legmelegebb helyre elmenekülni a depresszív, borús időjárás elől. Így történt hát, hogy mi is megvettük a repülőjegyünket Athénba, a görög fővárosba.

Írta: Varga Tímea

Az athéni reptérre érkezve azonnal éreztük, hogy itt bizony nem fogunk fázni, szerencsénkre az egész út alatt 20°C körül mozgott a hőmérséklet, így február elején is kényelmesen lehetett pulcsiban és pólóban várost nézni.

A hajnali indulás miatt az első napunkat egy “laza” városnézéssel töltöttük, kicsit magunkba szívtuk az ottani életérzést, a pezsgést, felfedeztük nagyjából a környéket. Megnéztük a Parlament előtti őrségváltást, valamint körbejártuk a Nemzeti Kertet is. A kert egyszerűen csodaszép, lehet itt találni pálmafákat, narancsfákat, különleges növényeket, tavat és még állatkertet is. A napot egy Akropoliszra néző tavernában zártuk, persze kikértünk mindenféle görög finomságot. A hét folyamán igyekeztük az összes helyi specialitást kipróbálni, kivétel nélkül mindenből sikerült a legfinomabbat megkóstolnunk: muszaka, szuvláki, gyros, spenótos pite, tzatziki, fetasajt, görög joghurt és még sorolhatnánk.

Ami kifejezetten szimpatikus volt számunkra, hogy a görögök szeretik meghálálni apróságokkal, hogy náluk fogyasztottunk. Ezt mi is sokszor tapasztaltuk, kaptunk vacsora után borból készült röviditalt, süteményeket, de még előételt is, emellett pedig minden étkezéshez járt egy kancsó víz is. A vendégszeretet és a pincérek, eladók, recepciósok nyitottsága teljes mértékben változó. Volt egy pincér, aki egész vacsora alatt szórakoztatott minket, de volt olyan étterem is, ahol csak a fizetéskor történt bármilyen nemű kommunikáció. Amikor pedig az utcára lép az ember, egyértelműen szembetűnő, hogy rengeteg az árus, a szuveníres bolt, valamint a turistacsalogató gyorsétterem és taverna (meg persze a cicákból sincs hiány). Akárhol jár az ember, ezekkel biztosan találkozik, na meg persze a napsütésben üldögélő helyiekkel, akik a legnagyobb nyugalomban szürcsölgetik a Freddo Cappuccinot, időjárástól és napszaktól függetlenül.

A következő napot teljes egészében az Akropoliszra és annak környékére szántuk, mondanom sem kell, 15-20 kilométert biztos lesétáltunk. Elképesztő élmény volt látni ezeket az ókori görög templomokat, sétálni közöttük és elképzelni, micsoda élet lehetett itt már időszámitásunk előtt is.

Érdemes egy külön napot szánni a bejáratlan környékekre is, mi ekkor jutottunk el például az Olimpiai Stadionba és a Lükabéttosz-hegyre is, amit egy több órás, szerpentines túra során meg is lehet mászni. Bár azt mondják a legszebb kilátásért meg kell küzdeni, a meredek emelkedőket látva jobbnak láttuk, ha inkább a felvonó lehetőségét választjuk. Így is teljes volt az élmény: a hegycsúcs egy panorámás kilátást nyújt a városra. Érdemes ezt a programot naplementére időzíteni, a látvány egyértelműen magáért beszél.

Görögország hallatán az emberek többségének minden bizonnyal a tengerparti, hófehér házak jutnak eszükbe egy Mamma Mia! dal kíséretében. Athén említésekor azonban már egészen más, szerteágazó gondolatok és vélemények kerülnek a felszínre. Sok ismerősünknek csillant fel a szeme, nekik egészen különleges élményt jelentett az ott töltött pár nap. Azonban volt pár rokon és barát is, akiknek a véleménye hagyott bennünk némi bizonytalanságot az indulás előtt. Volt, aki szerint túl gyorsan elfogynak a látnivalók és nem érdemes három napnál többet ott tölteni, egy másik ismerős pedig csalódott volt, mivel ő nagy ókori görög épületekre és oszlopokra számított, nem pedig maradványokra. Egy kis informálódás után már biztosak voltunk benne: Athén teljes mértékben két csoportra osztja az embereket. Nem bántuk ezt a megosztottságot, hiszen ez a kíváncsiság tette igazán izgalmassá az utunkat.

Végül pedig, ha kicsit kiszakadnánk a nyüzsgő fővárosból, Athéntól pár metrómegállóra található Piraeus kikötője, ahonnan különböző kompok és hajók indulnak a környékbeli szigetekre. Mi Aegina szigetét, a pisztácia görög hazáját választottuk, ahol a kikötő körüli városrészt egy pár óra alatt kényelmesen be tudtuk járni. Gyönyörű tengerparti kilátás, jó levegő, nyugalom és finom halételek. Nagyjából így lehetne jellemezni az ott eltöltött fél napunkat. Pisztáciát enni és venni pedig kötelező!

Biztosan mindannyian éltünk már át olyan pillanatokat a világ különböző pontjain, amiről ha regényeket írnánk, akkor sem tudnánk 100%-osan átadni az ottani látványt. Hasonlóképp éreztük magunkat mi is, amikor öt Görögországban töltött nap után landoltunk Ferihegyen. Azóta is keressük a szavakat arra az érzésre, arra a csodára, amit Athén és a környékének szépségei adtak nekünk.