Élet az adóparadicsomban

A repülőgéped landolása után alig várod, hogy minél előbb hozzájuss a feladott poggyászodhoz. Csupán az autóbérlést kell elintézned, hogy egy lépéssel közelebb kerülj az úticélodhoz. Pár óra kocsikázás és a 200. alagút után alig tudod nyitva tartani a szemed, amikor felvillan a telefonod képernyőjén egy újonnan érkezett üzenet. „Üdvözlünk Monacoban!”

Írta: Turza Viktória

Az első, ami a szemed elé tárul a gyönyörű kilátás a tengerre, kikötővel és rengeteg hajóval. Természetesen a tömérdek luxus üzlethelyiség és a melletted elcikázó, különböző rikító színben pompázó sport autók látványa is felkelti a figyelmed, de nem sokáig. Mindenhol elegáns és eléggé elfoglaltnak tűnő emberek és turista csoportok sokasága jön veled szembe. A kirakatokban pedig az árcédulát nem is akarod megnézni, (már ahol ki van téve) jót akarva ezzel a pénztárcádnak.

A kávé és péksütemény mellett olykor egy frissen megsült hal illata is elvarázsol, melynek nagyon nehéz ellenállni, de végül engedsz a csábításnak . Miközben a most készült csokis péksüteményed falatozod van egy kevés időd megfigyelned a környezeted egy kicsit részletesebben. A tenger és a sirályok hangja sokkal erőteljesebb. A téged körülvevő embereket nem is hallod pontosan, de nem fontos, hiszen úgysem értenéd a beszélgetésüket.

Hogy lehet mindenki ennyire elegáns? Szegények nem is élnek errefelé?- Csak úgy jönnek az újabbnál újabb kérdések, amelyekre lelkesen keresed az útitársaddal a választ. A jövedelemadó nem létezése, valamint a társasági adó alacsony szintje miatt erőteljesen érzékelhető a különbség Monaco és a környező országai között. Egy kihasználatlan négyzetmétert sem találsz, mindenhol épületek hada áll, ami kicsit zavar téged, mert ekkora pörgéshez és zsúfoltsághoz nem vagy hozzászokva. Mégis próbálod átadni magad a hangulatnak, és élvezni az utazást amennyire csak lehet.

A nagy tervezgetés közepette eszedbe jut, hogy egy fontos látványosságot még nem fedeztetek fel. Úgy döntesz, hogy a Monaco-i Hercegi Palotához is ellátogattok, mely közel sem hasonlít a fejedben elképzelt épülethez, de végül nem maradsz csalódott. A hercegség épülete előtti luxus autók, valamint a kilátás kárpótol téged , így még néhány képre is van időd mielőtt lejár az ingyenes parkolójegyed.

A nap vége felé kissé fáradtan térsz vissza az autódhoz a sok nevezetesség után. Muszáj pihenned, mert a következő nap is mozgalmas lesz. Visszanézed az általad készített képeket, és feleleveníted az emlékeidet. Az egész napos nyüzsgés és az általad látott emberek kisugárzása éppen megmutatta számodra, milyen is lehet Monaco-i állampolgárnak lenni. Mozgalmas, sokszínű, filmbeillő képkockák pörögnek végig a szemed előtt, és csupán egy gondolat jut az eszedbe. „Így is lehet élni!”

A sok háztömb után, hirtelenjében kirándulni támad kedved, így kísérő társaddal meg is beszélitek, hogy Monaco-t követően a Calanques partszakaszhoz fogtok elmenni, amely Cassis és Marseille között húzódik. A túrázás végéhez érve pedig Marseillben is szétnéztek, sőt, a tengerpartra is ellátogattok majd.