Először a levegőben

Mi más dobhatta volna fel a stresszes szorgalmi időszakot, mint az, hogy életemben először repülőre pattantam? Az egyik barátnőm éppen Erasmuson van, így kérdés sem volt hát, mikor felvételt nyert a lisszaboni ISG egyetemre, hogy meglátogatjuk őt.

Írta: Almási Natália

A gépet megpillantva nem igazán nyugodtam meg. Arcon csapott a gondolat, hogy innen már tényleg nincs visszaút. Csak túl akartam lenni rajta és landolni végre Portugália fővárosában. A felszállás számomra kifejezetten rossz élmény volt és ez visszafelé sem lett jobb. Az első fél órában rendesen szédültem, viszont az ablak mellett ültem, így az Alpok havas csúcsai valamennyire kárpótoltak. Büszkén jelentem, túléltük - a gép sikeresen landolt.

A repjegyet már hónapokkal korábban megvásároltuk és szerencsére nagyon baráti áron jutottunk hozzá. Ahogy közeledett az indulás napja, egyre jobban izgultam, hiszen a legmesszebbi útjaim eddig mind autóval történtek. Egyetemista fejemmel el sem tudtam képzelni vajon milyen élmény lesz ez. A reptérre már kora hajnalban ki kellett menjünk, ugyanis reggel hatkor szálltunk fel. Meg kell, hogy valljam, nem is tehettem volna „jobbat”, mint hogy életem első repülésének egy 4 órás utat választok.

Összesen négy napot töltöttünk ebben a gyönyörű városban és mondanom sem kell, minden előzetes izgulást megért. Olyan atmoszférába kerültünk, amit elképzelni sem tudtam előtte. Az időjárás novemberhez és a magyar viszonyokhoz képest sokkal kellemesebb volt. Míg hazánkban ködös, nyálkás és hideg idő uralkodott, addig arrafelé 16 Celsius fokot mutattak a hőmérők. Mivel ilyen messze nem voltam még az otthonomtól, ennyire más kultúrát sem tapasztaltam. Valóban elmondható, hogy Portugália egy igazi életérzés. Az első éjszakánkon volt a „Iluminaçăo de Natal”, ami országszerte egy hatalmas ünneplés, csupán azért, mert végre felkapcsolják a karácsonyi fényeket. Hosszadalmas tűzijátékot csodálhattunk meg, ami után elgondolkodtam vajon mit csinál ez a nép szilveszterkor, ha egy „átlagos” szombaton ennyire ünnepelnek? Keresztény országról beszélünk, így a karácsonynak hatalmas hagyománya van, ki merem jelenteni, hogy nagyobb is, mint Magyarországon. A mediterrán éghajlat miatt pedig errefelé a Mikulás nem Mariah Carey-re, hanem Despacitora táncolt.

A második napunkon kipróbáltuk a híres portugál villamosok egyikét, ami néha inkább egy vidámparki játéknak tűnt, mint tömegközlekedési eszköznek. A sofőr határokat nem ismerve gyorsult, illetve lassult, ezzel az utasukra hozva néha a szívbajt. Ezután célba vettük a Castelo de São Jorge várat is. Az építmény egy hegy tetején áll, és bár a feljutás nem egy kellemes séta, sőt annál inkább egy fárasztó túra volt, a csodálatos kilátása mindent megért. Beláttuk az egész várost, a Tejo folyót és természetesen a Ponte 25 de Abril hídat is. A szembe lévő Almada városába komppal mentünk át a délután folyamán, itt helyezkedik el a Cristo Rei szobor, ami teljesen hozza a tipikus brazil életérzést is. Ebben az agglomerációban ültünk ki a partra, csodálva a folyó és a híd által bezárt látképet.

Forrás: etaska.hu

Forrás: nyirsegutazas.hu

Számomra ez az utazás nem csak egy sima városnézés volt, hanem egy kis betekintés is a barátnőm kinti életébe. Talán éppen ezért nem volt bennem a bizonytalanság vagy elveszettség érzése, hiába voltam 2500 kilométerre az otthonomtól, minden ismerősnek hatott.

Ha tehetitek mindenképpen éljetek az ilyen lehetőségekkel és lássatok világot! Nem mellesleg, ha még te sem repültél, hadd nyugtassalak meg, hogy az izgulás előtte teljesen normális. Ha másnak nem is, akkor nekem elhiheted, hogy a landolás után minden aggodalom elszáll majd.

A helyi szuvenír boltok csak úgy csalogatták a turistákat, köztük engem is. A szebbnél szebb hütőmágnesekről és színesebbnél színesebb vászontáskákról nehezen akadt le az ember szeme. Mondanom sem kell, nem távoztam üres kézzel az országból.