Filmajánló

Írta: Gigor Áron

Nem gyakran nézek romantikus filmeket. Nem azért, mert nyálasnak tartom őket, hanem mert szinte minden drámában van szerelmi mellékszál, és csak erre az aspektusra ráépíteni egy másfél-két óra hosszú narratívát egyáltalán nem könnyű. Nehéz újat mondani. Pontosan ezért kell mindig valami más, ami különlegessé teszi a történetet – humor / misztikus elem / horror stb. Itt nem erről van szó. Ez a film igazi és céltudatos. Egy szerelem a való életben nem bombasztikus, nem egy tökéletes tündérmese. Néha két ember nem szeret azonnal egymásba, néha nem tudja mit mondjon a másiknak, néha csak némán ül egymás mellett… és néha nem biztos, hogy összejön. De az élet nem áll meg, az idő senkire sem vár. Egyszer a jelen is múlt lesz, az emlékeid nem léteznek majd máshol csak az elméd homályos rózsaablakában, a titkaid pedig egy középkori templom kavicsfalában.

Raw (2016 francia horror-dráma)

In The Mood For Love (2000 kínai romantikus)

Hallod tesó, kérsz egy kis húst? Nem? Na, nem lesz semmi bajod, eszünk egy kicsit, jól érezzük magunkat. Félsz, hogy a szüleid megtudják vagy mi van? Látod, ezért vagy mindig ilyen feszült, ezért nincsenek barátaid.

Na hoztad a husit? Király. De csak egy kicsit kérek, múltkor nagyon megcsúszott, tiszta vér lett minden. Most érted, azért próbálom tartani az egészséges mértéket.

Pfú, látod a srácot? Hallottam, hogy az egész életét elcseszte. A párja elhagyta, testvérével összeveszett, csak a híres szülei miatt maradt bent egyetemen. Hmm? Jaja, igazad lehet, biztos egész nap húst eszik.

Azért jó allegóriákra építeni egy történetet, mert így asszociációk segítségével egy olyan filteren keresztül tudunk rámutatni mondanivalónkra, amely jobban megvilágítja azt vagy annak azon részeit, amelyek számunkra a legfontosabbak. Ez a film ezt hajtja végre kiválóan. Meglepő, visszataszító, érdekes, nyers, intelligens, undorító és gyönyörű egyszerre. Önfelfedezés + kannibalizmus? Tessék, itt a pénzem. Nem nehéz megfejteni, de ha első nézésre nem is esik le, én biztosan mondhatom, hogy: „I’m sure you’ll find a solution, honey.”

Entergalactic (2022 amerikai romcom)

Mint filmkedvelő már-már szégyenkezve vallom be, de én szeretem a Marvel filmeket (legalábbis némelyiket). Az viszont kétségtelen, hogy ez a modern blockbuster trend, miszerint minden filmnek bele kell illenie egy univerzumba, mindegyik résznek komplexebbnek kell lennie az előzőnél, a téteknek hatalmasabbaknak kell lenniük… egyszerűen fárasztó. A filmművészet, illetve a művészet úgy általánosságban nem erről a végeláthatatlan görcsös kényszerről szól, hogy újra is újra felülmúljuk magunkat és minél több embert becsábítsunk az előadóterembe. A művészet valójában olyan, mint az Entergalactic.

Ez a film nem tökéletes, a történet nem feszeget határokat, olykor kiforratlannak érződik egy-egy ötlet, de átjárja a szeretet és az odaadás. Az alázat a koncepció – a mű lelke – iránt. A készítők egy 90 perces szerelmes levelet jelenítenek meg a képernyőn, ami a vizuális művészeteknek, a zenének, a hip-hopnak és New Yorknak szól.

Ha esetleg ezek alapján még nem kerestél volna rá a filmre Netflixen, annyit mondanék, hogy az animáció úgy néz ki, mint egy impresszionista Into the Spider-Verse (főleg a zenei jeleneteknél). Enough said.