Hogyan alakult ki a háziállatok kultúrája?

Hogyan alakult ki a történelem során, hogy az emberek különböző háziállatokat tartsanak, netalántán ilyen-olyan eseményre fel is öltöztessék őket. A háziállatok kultúrája nagyon régre nyúlik vissza, egészen 15-30 ezer évvel korábbra.

Írta: Bárkányi Bernát

Ahogy haladunk előrefelé az időben, szépen lassan kirajzolódik egy látkép, miszerint a farkasok, akik sok esetben veszélyesek voltak és rátámadtak az emberekre is, a több ezer év alatt, egyre nyugodtabbak és barátságosabbak lettek az egyének körül. Különböző tanulmányok azt is elemzik, hogy az ordasokat az ember valószínűleg először csak vadászatra használta, tulajdonképpen csak hasznosította a húsevő állat ösztöneit. Hiszen ők mindenképpen keresnek táplálékot és az adott eledel megegyezik azzal, amit az emberek is keresnek és fogyasztanak.

Történelmi szempontból fontos tisztázni, hogy 15-30 ezer évvel ezelőttre tehető, hogy az ember az első farkasokat közel engedte magához. Ez annak volt köszönhető, hogy voltak farkasok, amelyek nem támadtak rá egyből az emberre, hanem „barátságosan” közelítették meg őket. Például a barlangokhoz szegődtek élelemért és menedékért, de mivel az ember félt tőlük (érthető okokból), így sokszor elzavarták vagy megölték őket. A farkasok kezdetben még nem voltak kimondottan családbarátok, inkább csak vadászatra használták őket.

A háziállatok újabb csoportja azonban csak körülbelül 6-7 ezer évvel korábbról származik, ez pedig nem más, mint a tyúk. Egyetlen haszna volt, ami miatt igazán tartották, ez pedig a húsa. Az aprójószág remek ételként funkcionált, amire az ember hamar rájött és boldogan tenyésztette vagy fogta be őket.

A középkorban és az újkor elején is, az állatokat még csak legeltették, ami bizonyos területeken nehezen volt megvalósítható, hiszen az állatoknak nagy területre van többnyire szükségük és állandó ételellátásra. Az ipari forradalom ezért jelentett olyan sokat, hiszen ekkor fedezték fel, hogy sokkal egyszerűbb az állatokat a takarmánnyal etetni, így nem kell állandóan vándoroltatni őket vagy várni arra, hogy legyen elegendő eleség a számukra. Ezzel a változtatással alakult ki az istállózó állattartás. Ennek az állattartásnak egy elképesztően nagy előnye, hogy a haszonállatok már nagyon gyorsan hizlalhatóak voltak és így hamar le lehetett őket vágni és feldolgozni, hogy értékes húsokat készítsenek az embereknek. Az 1950-es évek után pedig megjelentek a nagyüzemek, ahol már több ezer állatot is tudtak egy helyen tartani és gyorsan megnöveszteni akkorára, hogy utána felhasználható legyen.

Ezzel szemben a macska úgymond saját magát háziasította körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt. Ez az állat egyszerűen csak odaszegődött az ember mellé és az egyén hagyta, hogy menedéket keressen köztük. Nem voltak „viták” vagy nem próbálták meg megölni őket, egyszerűen csak a társadalmuk része lett.

Forrás: tgymagazin.hu

Forrás: greendex.hu

A juh és a kecske, amik ekkortájt még be lettek kerítve. Ezeknek fő hasznuk volt a tej és a gyapjú. Utóbbiból értelemszerűen ruhákat gyártottak maguknak vagy a kunyhókat, barlangokat „díszítették”, esetleg fekvőhelyként szolgált. Ugyan az ember tulajdonképpen majdnem mindig tartott állatokat, a tényleges állattartás csak a XIX. század közepén valósult meg, a nagy ipari forradalom idején. Na, de nézzük is meg, miként alakult ez ki!

Azonban a XXI. században az ember már minden állatra másképp tekint. Lettek kultúrák, ahol a tehén szent állatnak számít és nem szabad megölni vagy zaklatni, akár az úttesten áll és te nem férsz el autóval mellette, vagy csak, amikor rossz helyen végzi a piszkos dolgát. Vannak helyek, ahol a macskák olyan nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendenek, hogy mindenhol kóbor macskákat lehet látni, ugyanakkor valahogy ezeket senki nem viszi el vagy öli meg őket.

Összegzésképpen az ember és az állat kapcsolata régre nyúlik vissza, azonban az egyik legrégebbi, ami a mai napig is fennáll, az a kutya és a macska családközpontúsága. A mai társadalomban már minden második embernek van valamilyen kiskedvence, főleg eb vagy cica.