Kiszabadultunk!

Squid Game főcímdal, váratlanul kinyíló ajtók, titkos kódok, ijesztő babák és emberi szervek a földön… ez csak egy kis „előétel” abból, amit a Kanyar vezetősége átélhetett egy csütörtöki csapatépítős estén a Time Heist szabadulószobában.

Írta: Magyar Anna

Az első szoba, ahol a legtöbbet kellett időznünk, egy átlagos kis teremnek tűnt. Képek a falon, szekrények, tükrök voltak benne. Persze a gyanús elemek hamar feltűntek. A kódírás, a számsorral nyíló lakatok, és az itt-ott elrejtett kirakós darabok sejtették, hogy előbb-utóbb még tennünk kell velük valamit. Ebben a szobában egyébként a logikai problémákon kívül ügyességi játékok is voltak, amiben a vártnál sokkal több kudarc ért minket, főleg, hogy 3 megtermett férfi keze kellett, hogy beletaláljanak a megfelelő lyukba.

Miután mindent sikeresen megoldottunk, kinyílott a következő ajtó, ami egy kisebb, sötétebb helyre vezetett, ahol az idő volt a legnagyobb ellenfél. Ezt az összefüggést az előzőekhez képest hamar megfejtettük, még úgy is, hogy közben a saját dolgunkat nehezítettük, ugyanis sikeresen magunkra zártuk az ajtót, aminek nyitva kellett volna maradnia. Szerencsénkre a walkie talkie-n keresztül könnyen megkaptuk a segítséget a saját magunk által kreált megoldhatatlannak tűnő problémára.

Így aztán várt ránk a következő bejárat, ami után hamar megdobbant a szívünk, eléggé sokkoló értelemben: a szinte teljesen sötét helyen csak két vakító szempár meredt ránk, ami finoman szólva sok mindent kiijesztett belőlünk. Szerintem egyébként ez a szoba volt a legkreatívabb: műkígyók és műhullák voltak a földön, a tetőn berepedezett az üveg, sőt még egy rajzolt ablak is helyett kapott. Nem csak mint játék, de mint filmbeli jelenet is elismerésre méltó volt, nem kevés energiát fordíthattak a tervezők a designra. Miután többször sikertelenül próbálkoztunk az ottani feladvány megoldásával és vagy 10-szer lelockolt minket a rendszer, egyre baljósabb hangok jöttek ki a teremből, hiszen az időnk vészesen fogyott. A hosszú ideig tartó próbálkozás után azonban 58 perc környékén sikerült „végre” kijutni a szobából és ezzel együtt az egész játékpályáról.

A Liliom utcába érve egy kedves hölgy fogadott minket, aki az elején ismertette a játék szabályait: mihez ne érjünk, mennyi időnk van, hogyan tudunk (szükség esetén) segítséget kérni. Aki esetleg még nem volt szabadulószobában, annak elmondanám, hogy a játék neve roppant sugalmazó: van egy szoba, amiből ki kell szabadulni. Itt azonban a többet ésszel, mint erővel elv dominál: könnyebb-nehezebb logikai fejtörők megoldásával juthatunk közelebb és közelebb a megoldáshoz, mindezt egy óra leforgása alatt.

Összességében hatalmas élmény volt számunkra ez a program, és valóban remekül megállta a helyét csapatéptő, minőségi szórakozásként. Kicsit kiszakadtunk a város zajából, és kreatív feladatokat megoldva, filmbeli érzéssel tudtunk egyre közelebb kerülni nemcsak a kijutáshoz, hanem egymáshoz is.