Lengyel – magyar két jó barát?

Talán nem mondok újat azzal, hogy lengyel szomszédjaink mindig közel álltak a szívünkhöz. Történelmük igencsak hasonló a miénkhez, a századokban ők is kaptak hideget, meleget az élettől. De tényleg olyan hasonlóak vagyunk, csak mert Európa azonos részén élünk, vagy ennél több kell a közös hagyományokhoz?

Írta: Ivánka Dóra

Mikor megérkeztem Lengyelországba az első alkalommal, egyből ledöbbentem az országban létező távolságokon. Nem szabad elfelejteni, hogy több mint négyszer akkora ország, mint hazánk, így ott nem ritka, hogy a lakosok 4-6 órákat autóznak egyik városból a másikba. A magyar fővárosból érkezve számomra az is meglepő volt, hogy a legtöbb embernek van autója, és ez igazából elengedhetetlen a mindennapi életben. Persze vonatokkal és buszokkal is lehet közlekedni, de valahogy ott az autóhasználat jobban beépült a köztudatba. A másik meglepetés már a lakásban fogadott, ahol napi háromszor legalább teával kínáltak. Igen, a lengyelek imádnak teázni, ebben hasonlítanak az angolokhoz, bár ők nem a hihetetlen erős teákat részesítik előnyben.

Na de, hogy mondjak valami hasonlóságot is róluk, mellettünk ők sem szeretnek mosolyogni. Vannak is erről viccek az interneten, de én is megerősíthetem, hogy jó pár látogatásom alkalmával az országban a legnagyobb mosoly, amit láttam, a száj összepréselése, majd felhúzása volt. Nem véletlen, hogy sokszor gondterhelt az arcuk, hiszen az egyik legdolgosabb népként tartják őket számon, rengeteget dolgoznak. Lengyel nyelvük a szláv nyelvek csoportjába sorolható, így jó pár dolgot megértenek Csehországban, Szlovákiában, és pár orosz vagy ukrán dialógust is. Nekünk magyaroknak azonban a nyelvük tele van nehezen kimondható mássalhangzó torlódásokkal. A kivándorlás náluk is hatalmas probléma, nem véletlen, hogy minden országban igen egyszerű lengyelekkel összefutni, ahogy magyarokkal is. Bár velünk ellentétben ők nem Angliába vagy Ausztriába indulnak, hanem északra, Norvégiába, Izlandra vagy Svédországba.

Városaikat tekintve, nem csak Krakkó és Varsó azok, amiket megéri megnézni. Rengeteg közepesen nagy várossal rendelkeznek, és persze építészetileg nem túl eltérőek, viszont mindegyiknek vannak csodálatos különlegességei. Wroclaw például, ahova volt szerencsém ellátogatni, a hidak városának, illetve lengyel Velencének is hívják. Hihetetlen történelmének köszönhetően rengeteg törpe szoborral találkozni szerte a városban, ami vonzza a látogatókat. Poznan szintén egy kevésbe ismert város, pedig itt található az ország legfontosabb vásárközpontja. Fontos gazdasági és kereskedelmi központ is az ország nyugati részén. Persze megéri Krakkóba is ellátogatni, hiszen déli elhelyezkedésével egy Flixbusra pattanva 8 óra alatt odaérhetünk a többi várossal ellentétben. Varsóba pedig főleg télen 10 ezer forint körüli repjegyekkel lehet eljutni, ha egy hétvégi kikapcsolódásra vágyunk.

Ételeikről is szót ejtve, a Pierogi elengedhetetlen kelléke egy lengyel ebédnek, amit mi csak dumplingnak hívnánk. Hússal, sajttal és mindenféle zöldséggel is lehetnek töltve ezek az apró párnácskák. Híres leveseikről sem feledkezhetünk meg, hiszen például az ottani húslevest ők csak Rosół-nak hívják. Töltött káposzta helyett ők Gołąbki-t esznek, illetve a többi ételük is többségben húsétel, nagyrészt káposztával, ezért összességében el lehet mondani, hogy egészségesebben esznek, mint mi. Desszertnek a fánkot részesítik előnyben, van is erre egy külön ünnepük, amikor annyi fánkot esznek meg, amennyit csak tudnak. 

Persze, hogy is mehetnénk el a vodka mellett, amit melléjük társít majdnem mindenki. Igaz, hogy nem vetik meg a vodkát, azonban nem mindig isszák liter számra, azért annyit elmondhatok.

Legvégül a számomra legfontosabb tulajdonságukról ejtenék pár szót, ez pedig a vendégszeretet. Bármikor az országban jártam, mindig meleg szívvel fogadott mindenki, és még ha angolul nem is beszéltek, akkor is megpróbáltak kommunikálni velem, és a konyhájuk lehető összes alkoholos italával megkínáltak. Talán ezért is olyan könnyű azt érezni, hogy odatartozol, mivel a lengyel emberek mindig tesznek róla, hogy mosolyogva távozz tőlük.

Nekem Lengyelország nagyon a szívembe lopta magát, és bátran ajánlom mindenkinek, hogy egy olasz vagy spanyolországi út helyett vegyék fontolóra az odautazást. Biztos, hogy olyan dolgokkal lesznek gazdagabbak, amik akár egy óceánparti nyaralással is versenybe szállnak.