Lisszaboni álom

Lisszaboni kirándulásunkat rengeteg keresgélés előzte meg az olcsó Ryanaires járatok tömkelegében. Egy hely, ahol melegebb van, mint otthon és jó árban van. Ennyi volt a kritérium. Portugália sok ember szemében egy távolabbi Spanyolország, mediterrán stílusa és szörfözésre tökéletes partjai vonzzák az embereket.

Írta: Ivánka Dóra

A reptérről betaxiztunk a városba, amit egyáltalán nem így terveztünk, de anyukám sikeresen összebarátkozott egy portugál párral, akik ugyanarra mentek mint mi és befogadtak a taxijukba ingyen. Utána persze elmondta, hogy idegenekhez taxiba nem szállunk be! A látványosságok nagy részét aznap bejártuk a város központjában sétálva. Arra mindenkinek fel kell készülnie, hogy ebben a városban nem lesz problémája a kardióval a konstans meredek utcáktól. Rengeteg szobrot és teret láttunk, főleg a partnál és a várba is felmásztunk, ami megérte a kilátás miatt. Persze rengeteg kilátó is van, de mi úgy döntöttünk nem megyünk fel mindegyikbe, főleg, hogy egy napos gyalogtúra után az ember inkább egy tetőtéri kávézóból szemlélődne.

Másnap útba ejtettük a híres Torre de Belémet és a mellette lévő szobrot, amikhez 10 percre vonatra kellett szállnunk majd sétálni. Arra van a part mentén a Szent Jeromos kolostor, ami az egyik legszebb építmény volt az itt töltött időm alatt, látszik, hogy híres, most is sokat kellett sorban állnunk pedig nincs is szezon. Utána ettünk egy pastal de nata-t a Pastéis de Belémben, ami szintén kötelező kör, híresen a legjobb hely a nassolásra.

Következő körünk másnap Cascaisba vezetett, szintén vonattal egy fél órás út a legszebb tengerpartokhoz. A felső réteg luxus nyaralóival szegélyezve gyönyörű kis utcákba barangolhatunk, éttermek egymás hegyén-hátán, a fő látnivaló pedig a Boca de Inferno névre hallgató barlang volt, a városrész szélén ami egy hullámok által vájt barlang, de jó is volt nem mindig a látnivalókat hajszolni, hanem inkább csak andalogni a parton, enni egy jó halételt és hallgatni a hullámokat. Este még elmentünk Európa legnagyobb ócenáriumába, ami a főváros modern részén található. Kellett legalább 3 óra, hogy mindent megnézzünk, de nagyon megérte, hiába volt borsos a jegy.

Utolsó nap Sintrába látogattunk, ami szintén egy óra vonat útra volt Lisszabontól, ráadásul egy hegyen, szóval az ottani közlekedés a várak között is erősen busszal ajánlott. 11 euróért egész napos hop on-hop off jegyet lehet kapni a környékre, ami sehol nem volt leírva, szóval remélem tudom terjeszteni az igét, hogy arra mindenképp érdemes befizetni. Mi csak a Palacio National da Pena-ba mentünk be, ami csak kert jeggyel is megérheti mert akkor is lehet mászkálni a bástyákon meg kívül fotózkodni. Belül is szépen fel volt újítva, de mivel van ott vagy 3 vár szerintem ajánlott csak egyet választani, akinek kicsi a budgetje.

A busz innen Sintra belvárosába vitt, amit körbejártunk, majd újabb buszút a szerpentínen repesztve (evés után, telefonozva nem ajánlott) megérkeztünk Európa legnyugatibb pontjára, a Cabo do Rocára. Mivel a szél eléggé fújt, itt nem maradtunk sokat, megszemléltük a sziklákat és a világítótornyot és ültünk is vissza a buszra, de aki kalandozós kedvében lenne, egészen lentre is le tud merészkedni a sziklákon.