MEFOB saját szemszögből

Mi is az a MEFOB pontosan? Megmutatom a saját szemszögemből, hogy hogyan is éltem meg ezt a versenyt, hogyan és hol tudtam felkészülni, és azt, hogy mit váltott ki belőlem az, hogy visszatértem a gyerekkoromhoz.

Írta: Kiss Bánk Botond

A Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség (MEFS) tanévenként meghirdeti a Magyar Egyetemi-Főiskolai Országos Bajnokságokat (MEFOB), melyeknek célja, hogy eldöntsék az egyetemi sportversenyek bajnoki címeit, a hallgatók körében népszerűsítsék a meghirdetett sportágakat, illetve elősegítsék a FISU (Nemzetközi Egyetemi Sportszövetség) és az EUSA (Európai Egyetemi Sportszövetség) versenyekre (egyetemi világbajnokságok és Európa-bajnokságok) a sportolók kiválasztását. A bajnokságokat felsőoktatási intézmények, kisebb számban sportegyesületek rendezik pályázat alapján, együttműködve az illetékes országos és helyi sportági szakszövetségekkel. A pályázatokat a MEFS bírálja el és szakmailag koordinálja..

Alapvetően az én sportom a karate, a MEFOB-on is ebben a sportágban indultam, és egészen kisgyerekkorom óta versenyzek is benne. Vidéki utánpótlássportolókkal gyakran előfordul, hogy érettségi után, a felsőoktatásba kerülve és ezzel együtt elhagyva a megszokott otthoni légkört, abbamarad a versenysportolás. Nem történt velem sem másképpen, sajnos kikerültem a sportág vonzáskörzetéből. Gólyatáborban kérdezték, hogy valaki szokott-e versenysportolni, és egyből rávágtam, hogy persze, és megadtam az e-mail-címem. Másfél évvel később jött egy levél, hogy megrendezésre kerül a MEFOB, egyből kaptam az alkalmon, hiszen maga a versenyzés már nagyon hiányzott. Úgy telt el ez a másfél év versenyzés nélkül, hogy azt éreztem, mintha egy részem hiányozna vagy elveszett volna, és ez a verseny kicsit visszarepített engem a múltba, és úgy éreztem magam, mintha az a bizonyos elveszett részem visszatalált volna hozzám.

Forrás: azanderson.org

A versenyre való jelentkezés pofonegyszerű volt. Megkerestem a verseny hivatalos oldalát, beírtam az adataimat, kiválasztottam, hogy melyik felsőoktatási intézményben tanulok. A felkészülés kicsit érdekesen zajlott, hiszen a kollégium konditermében készültem fel, amely nem éppen tágas, így kicsit nehéz volt, de ez is kicsit kiszakított engem a komfortzónámból. Barátom óriási segítségemre volt, hiszen vállalta a próbababa szerepet, és így remekül tudtam gyakorolni az ütéseket és a rúgásokat, szerencsére nem kellett újratanulnom a mozdulatokat, még emlékeztem arra, hogy mi hogyan megy.

Most, hogy túl vagyunk az áttekintőn, és most már mindenki tisztában van vele, hogy mi is az a MEFS és a MEFOB, engedjétek meg, hogy a szokásostól eltérően most a saját élményeimről beszéljek, hiszen talán az én szemszögemből még könnyebben meg lehet érteni, mi is ez az egész..

A verseny a miskolci sportcsarnokban került megrendezésre, alapvetően egy jól megszervezett verseny volt. Amiatt, hogy nem egy népszerű sportról beszélünk, családias légkör alakult ki, újra találkozhattam rég nem látott barátokkal, versenytársakkal, és egy kis időre visszazökkenhettem a versenyzői múltamba. Felszabadító volt, hogy újra karate ruhát húzhattam, hogy újra megköthettem az övemet, és hogy újra tatamira léphettem. Az állóképességemmel azért akadtak gondjaim, hiszen azt nem sikerült olyan könnyen visszaszerezni, a meccsek végére a levegőt elég gyorsan kapkodtam.

Nem utolsó szempont az sem, hogy már csak a részvétel miatt is lehet jelentkezni a sportösztöndíjra, amit minden félév végén lehet megpályázni. Nekem decemberben volt a versenyem, de csak a tavaszi félévben tudtam az ösztöndíjra jelentkezni. Egyetlen dolog zavart: az elért helyezésem. A dobogó legalsó fokára tudtam felállni, és csak a maximalizmusom vagy az egóm nem engedi, hogy ezzel beérjem. Visszagondolva örülök, hogy jelentkeztem, hiszen visszatérhettem életem egyik építőkockájához.

Forrás: alairas.tf.hu