Miért sminkelünk?

A sminknek számos funkciója, valamint motivációja van. A smink magabiztosságot ad, és mindemellett utat enged a kreativitásunknak. De ez mikor vált mindennapjaink elengedhetetlen, nélkülözhetetlen részévé?

Írta: Tóth Fruzsina

Mivel és hogyan sminkeltek az ókorban a nők és a férfiak?

Ha az ókori Egyiptomra gondolunk, akkor magunk előtt látjuk a piramisok mellett a vastagon festett szemű fáraókat is. Többezer évvel ezelőtt a vagyonosabb férfiak, azért húzták ki a szemüket, mert azt gondolták, hogy ez férfiasabbá teszi őket, másrészt pedig ez a vagyon és a státusz legnagyobb szimbóluma volt. A festés összekapcsolódott a hittel, ugyanis a magukra kent vastag festékréteg, Ré, a napisten vagy éppen Hórusz védelmét jelentette. Mindezekhez zöld szemfestéket használtak, amivel azt gondolták képesek megidézni az istenek szellemét.

Az ókori Rómában a férfiak körében megjelent a púder és a pirosító használata, a körmeiket pedig disznózsír és vér keverékével festették ki.

Pontosan mióta is sminkelünk? Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni. Az emberek már hosszú évszázadok óta törekszenek arra, hogy megfeleljenek az aktuális divatnak, valamint szépségideálnak, melynek természetes szegmense az arc szépítgetése.

A reneszánsz idején a nők a bőrfehérítés lehető legveszélyesebb módjaira találtak rá és halálosan mérgező arzént kezdtek el rendszeresen szedni és használni. Arzénostyát fogyasztottak, hogy világosabb legyen a bőrük. Hiába dokumentálták már ekkor az arzén veszélyeit, és tudták, hogy nagy dózisban halálos, egyesek még mindig esküdtek gyógyászati hatásaira.

I. Erzsébet királynő idejében a férfiak körében nagyon népszerű volt a minél fehérebbre festett arc. Ez is egy státuszszimbólum volt, a dolgozó, barna bőrű, alacsonyabb osztályú emberekkel szemben.

Egészen az 1800-as évek közepéig a férfiak előjoga volt a sminkelés, ezután kezdett elterjedni a nők körében. Azonban még ekkor is azt mondta I. Viktória angol királynő, hogy a kozmetikumok azok bűnös dolgok. Az egyház és a korona pedig együttesen próbálták összemosni a sminkelés fogalmát a hiúsággal és az ördög jelenléttel. Ez nem azt jelenti, hogy korábban ne lettek volna különféle női praktikák, azonban a sminkelés inkább titkos fortély volt. A férfiak voltak azok, akik nyilvánosan is műveltek ilyet. A 6. században a nők bemetszéseken vagy piócákon keresztül véreztették magukat, hogy bőrük fehérés ragyogó legyen. Ez volt akkoriban a szépségideál. Az akkori nők nem bánhatták, ha a szépség kedvéért paraziták tapadtak a testükre. Alapozó nélkül a spanyol nők pedig kénytelenek voltak vérezni, hogy sápadt legyen az arcuk. A 15. században aztán a gazdag hölgyek körében megjelent az arzéntartalmú arcpúder, amely néhány férj halálát okozta. I. Erzsébet himlőhelyes arcát fehér ólommal festette, hogy ne látszanak hegei, amely miatt aztán vérmérgezést is kapott és meghalt.

Ezt követően rengeteg sminkszer divatba jött a 17. századtól. Igaz, akkor még sok smink tartalmazott ólmot és higanyt, amelynek következtében a nőknél gyomorproblémák léptek fel, valamint kihullott a foguk és hajuk. A 19. században is elterjedt volt, hogy beteges kinézetet csinálnak maguknak a nők, mert a tuberkulózis romantikus betegségként volt nyilvántartva.

De miért sminkelik magukat a nők a mai világban?

Kutatások szerint a férfiak sokkal vonzóbbnak, nőiesebbnek és magabiztosabbnak gondolják a sminkelt nőket, mint a nem sminkelteket. Továbbá több borravalót kapnak, jobban fizető állásuk van és hamarabb kapnak előléptetést. Ezek miatt sminkelik magukat a nők. Egyrészt a személyes sikerek miatt, illetve a szakmai sikerhez is hozzájárulhat.

Mit mondanak a nők?

Valaki azért sminkel, mert így érzi jól magát a bőrében, valaki pedig azért, mert szeretne megfelelni a társadalom és környezete vélt vagy valós elvárásainak. Valaki csupán csak kreatív és mindezt egy önkifejezésként használja fel.

Mit eredményez a smink nem megfelelő használata?

A smink ereje hihetetlen és elmondhatatlan. Könnyedén vállhatunk azzá, akivé szeretnénk. Sokszor tapasztalhatjuk azt, hogy a fiatalabb korúak nem megfélően használják mindezt, ezzel pedig nemcsak azt érik el, hogy idősebbnek tűnhetnek, akár különféle atrocitások érhetik őket. Ezért fontos a megfelelő használata, hiszen nem a smink határozza meg, hogy ki és mi vagyok.

Mindezt összegezve, mind a szociális környezet behatásai, mind a nevelés fontos szerepet játszik az egyén kialakulásában. A social médiával karöltve befolyásolják a nők önértékelését és tolják őket a sminkelés irányában, ami egy menekülést, megoldást jelenhet számukra. Ezért nagyon fontos, hogy a média egy olyan világot mutasson be, amivel sem a testkép, sem az egyén nem sérül és a sminkelés megmaradjon, hobbinak, önkifejezésnek és szórakozásnak.