„Most leginkább az önismeret hat rám” - interjú Lil Frakkal

INTERJÚ

7/6/2026

Babaitis Jorgosz Andreasz, művésznevén Lil Frakk, 2018-ban vált ismertté. Nevéhez olyan dalok köthetők, mint a Happy End Után és a Frankenstein. Most mesélt a zenéről, fesztiválokról, valamint arról is, hogyan vált az önismeret élete jelentős részévé.

Írta: Almási Natália

Mióta ismeritek egymást Marcival, a zene miatt találkoztatok?

Igen, a zene miatt. Egy teljesen random jamen találkoztunk, szerintem már négy vagy öt éve. Ezután egyre jobban lettünk, aztán még A bálban című albumába kért fel, és akkor ott elkezdtünk együtt dolgozni, ezután nekiálltunk különböző alkotótáborokba járni. Csináltunk még egy közös dalt, egyre többet szerepeltünk és lógtunk együtt, és akkor ez így egy barátságá vált. Később ugyanoda költözött be a Marci, mint ahol én laktam, cseréltük egymást. Az egy igazi „heartbreak lakás” volt. Én is a szakításom után mentem oda, meg ő is, annyi különbséggel, hogy Marcinak azóta lett párja, nekem meg nem.

Ha egyetlen magyar előadóval készíthetnél egy fesztiválra írt közös dalt, ki lenne az, és miért pont vele?

Mehringer Marci testvéremmel nagyon szívesen írnék egy dalt, mert neki jó hangja van, velem ellentétben. Nagyon jól érzi, hogyan kell refréneket írni, én pedig szerintem tudnám hozni jól az ilyen verzés blokkokat a dalban. Szóval kicsit ilyen fesztiválos type beat lenne, én azzal tudnék menni.

Ki vagy mi inspirál mostanában leginkább a zenében, vagy akár azon kívül, a magánéletedben?

Most leginkább az önismeret hat rám, a terápia és az önreflexió gyakorlása. Kicsit elkezdett foglalkoztatni a buddhizmus is, úgyhogy valószínűleg majd arról szeretnék egy kicsit így tágabb tudást szerezni.

Illetve megismertem azt a szót, hogy Szangha, ez a buddhista közösségeket jelenti és azon gondolkozom, hogy magamra akarom varratni, mert az a szó, hogy Szangha, mint közösség, szerintem tök erős fogalom. Az, hogy együtt, kollektívan mikre vagyunk képesek, és a buddhizmus erről is szól egyébként, ezekről a kapcsolódásokról. Úgyhogy most ezek a dolgok foglalkoztatnak jobban. Az önismeret, a fejlesztés, a testmozgás. Hát huszonhét éves vagyok, már közelebb vagyok a harminchoz, már nem lehet carpe diem életet élni.

Mi a legnagyobb előnye és mi a legnagyobb hátránya egy fesztiválfellépésnek?

A legnagyobb előnye az, hogy olyan ember is eljuthat a koncertedre, aki nem ismer, és ezáltal megmutathatod a produkciódat és magadat. Meg egyébként az is, hogy nagyobb színpadokon is játszhatsz és fixen sok ember lesz egy ilyen fajta fellépésen, ez egy nagyon nagy pozitívuma. A negatívuma az, hogy felléphetsz délután négykor a sütőlapon is, és az igen gyilkos tud lenni. Bár egy induló előadónak ez is lehetőség. Illetve, amit az előnyénél mondtam, hogy bárki eljöhet megnézni, az egyben a hátránya is, mert nem garantált, hogy a te közönséged lesz, és nem tudod, hogy fognak reagálni. De szerintem a jó zenét azt felismerik az emberek, szóval ez főként egy lehetőség, inkább egy áldás, mint átok.

Szerinted miben más egy mai fiatal magyar zenész élete, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt?

Ezt mondhatni már majdnem ismerem, mert lassan már én is tíz éve nyomom. A legnagyobb differencia az egyértelműen a social médiának a megjelenése. Ahhoz képest, ahogy én kezdtem is már jelentősen megváltoztak a zenefogyasztási szokások. Akkoriban mi még Soundcloudra töltöttük fel a zenét. Nem volt Spotify még, vagy nem úgy használták az emberek azt a felületet. TikTok nem is volt, akkoriban még Musical.ly volt, TikTokon sokkal könnyebben fel tudsz bukkanni és rengeteg emberhez el tudsz jutni. Szóval azóta ez a kettő platform egyértelműen vezére az egész zenefogyasztási szokásoknak. Úgyhogy ez a legnagyobb változás szerintem.

Mióta foglalkoztatnak ezek a dolgok ennyire?

Hát az önfejlesztés, terápia az most már több mint két éve az életem része. Ehhez csatlakozott tavaly a sport és a spiritualitás is egyre inkább. De ha ezt mondjuk az öt évvel ezelőtti énemnek megmutatom, elszörnyülködne saját magán. Mondhatjuk, hogy volt egy kis pálfordulás.