Ördögugrálástól a hóemberégetésig – Ünnepek, amelyekről kevesen hallottak

Minden országban vannak olyan ünnepek, amelyeket csak ott tartanak, és aki nem az adott országból, vagy akár városból származik, talán nem is hallott róluk. Nálunk ilyen például a busójárás farsangkor, de mi a helyzet Európa többi országában?

Írta: Őri Klaudia

Angliában még ma is él egy nagyon furcsa hagyomány: egy meredek dombról gurítanak le egy hatalmas sajtot. Azt a résztvevőt koronázzák meg győztesnek, aki először kapja el vagy lépi át a célvonalat a domb alján. Ez a Cooper’s Hill Cheese-Rolling and Wake. Bár minden évben sok a sérült, mégis megtartják a versenyt, pedig a sajton kívül a győztes mást nem kap. 1826-ban jegyezték le ezt az eseményt előszőr, de már akkor is érződött, hogy ez a hagyomány régóta fennállhat.

Észak-Spanyolországban, Castrillo de Murciában létezik egy olyan hagyományos ünnep, amit El Colachonak hívnak, ez magyarul ördögugrálást jelent. Akármilyen abszurdnak is hangzik, ilyenkor egy férfi ördögjelmezbe bújva ugrál át a csecsemők felett. A hiedelem szerint ez elűzi a gonosz szellemeket és megtisztítja a gyerekeket a „bűnöktől”. Az 1620-as évektől kezdve minden évben az Úrnapját követő vasárnap rendezik meg, így nincsen konkrét dátuma.

Hollandiában minden évben van egy rendezvény sorozat, kifejezetten annak a megünneplésére, hogy megérkeznek az új heringek. Hivatalosan a Vlaggetjesdag névre hallgat, ami a vlaggetje szóból ered. Magyarul „kis zászló” a jelentése. Ez a heringekre tűzött holland zászlócskákra utal. Júniusban tartják, és aznap nem csak a halakat, hanem a kikötőket is zászlókkal díszítik fel. Három részből áll az esemény, az első rész a hering ceremónia. Az azévi első hordó új heringjeit ünnepélyesen partra hozzák, majd általában árverésre bocsájtják, és a bevételt jótékonysági célra fordítják. A második része a heringdobáló verseny, ahol a résztvevők egymásnak dobják a halat. A cél, hogy minél messzebbre vagy pontosabbra sikerüljön a hajítás. A lezáró része a napnak, amikor is az emberek holland módon, hagymával és savanyú uborkával eszik meg a halat.

Olaszországban van egy olyan fesztivál, ahol néhány városban az utcákat pár napra virágszőnyegek és más különböző természetes anyagokból, például virágszirmokból és kávézaccból, készült műalkotások lepik el. Infiorato fesztiválnak hívják, és minden évben az Úrnapján kerül megrendezésre. A virágmozaikok a helyi kultúra és a hit szimbóluma, viszont az átmeneti műalkotások a körmenet után eltűnnek.

Forrás: theatlantic.com

Spanyolország Buñol városában minden év augusztus utolsó szerdáján megrendezésre kerül egy paradicsomcsata-fesztivál, ahol az emberek érett paradicsomokkal dobálják egymást. Ez a különleges esemény a La Tomatina névre hallgat. Eredete 1945-re nyúlik vissza és meglehetősen spontánra sikeredett, amikor is egy helyi ünnepségen fiatalok verekedtek össze. Egy zöldséges standról paradicsomokat kaptak fel, és ahogy a körülöttük lévő tömeg is beszállt, óriási káosz alakult ki. Akkora népszerűségnek örvendett, hogy a mai napig évről évre megismétlik. Eleinte a hatóságok próbálták betiltani, de a lakosság annyira ragaszkodott hozzá, hogy végül 2002-ben hivatalosan is nemzetközi turisztikai esemény lett.

Forrás: ixigo.com

Míg mások hóembert építenek, addig Svájcban az emberek elégetik azt. Zürichben, április harmadik hétfőjén tartják a Sechseläutent, ahol a fesztivál fénypontja, hogy Bööggöt, a hóember-figurát megsemmisítik. A feje tele van tűzijátékkal és minél gyorsabban robbannak fel, annál jobb nyárra számítanak az emberek. Ezen a napon a nyári munkarend kezdetét ünneplik, amelyet még a középkori céhek kezdtek el tartani. Ez a fesztivál a tavasz megünneplése, és egyben a zürichi céhek és a közösség történelmének is a megnyilvánulása.

Forrás: hotelcity.ch

Különböző országok, eltérő hagyományokkal lehet, hogy ugyanazt a napot másképp ünneplik meg, és pont ez teszi különlegessé őket. Ez csak hat ünnep volt a sok közül, holott minden nemzet kultúrája egy olyan rejtett kincs, amely felfedezésre vár.