“Szép ez a kép! Köszi, most generáltattam.”

A mesterséges intelligencia a mindennapjaink szerves részévé vált, a chatbotok és az AI-alapú algoritmusok sok esetben megkönnyítik az életünket, de sokak félelme, hogy a könnyű elérhetőség kiöli az autonóm gondolkodást és a kreativitást az emberekből.

Írta: Szivós Laura

Az egyik leghíresebb esete a mesterséges intelligencia művészetbe való beavatkozásának a 2019-ben létrehozott Ai-Da robotművész, amely a világ első mesterséges intelligenciával működő humanoid robotművésze. Alkotni koordinátákon keresztül tud, amiket a „szeme” helyére szerelt kamerákkal érzékelt ingerekből alakítanak ki, és ezen koordináták segítségével rajzol vagy fest. A robot leghíresebb festménye az ENSZ genfi székházában kiállított „Algorithm King” című, III. Károly királyról festett portréja, amelynek párja az „Algorithm Queen” című II. Erzsébetről készült portré.

Ahogy már említettem, az AI nemcsak a képzőművészetre van kihatással, hanem az előadóművészetre és az irodalomra is. Az elmúlt években több esetben is felháborodást váltott ki a közönségből, amikor kiderült különböző irodalmi művekről, hogy a mesterséges intelligencia segítségével készültek. Ez érvényes a zenére is, akár a zenei alapokra, akár a dalszövegekre.

Sokan úgy gondolják, hogy nem is baj a mesterséges intelligencia művészetben való használata, hiszen segíthet az inspiráció és a megalkotás folyamatában, anélkül, hogy az egész produktumot legenerálná, ami igaz, viszont felmerül a kérdés, hogy egy olyan darab, amihez az inspirációt az AI adta, nevezhető-e alkotásnak, vagy inkább csak utánzatnak. A mesterséges intelligencia egy már meglévő adattárból tanítható technológiai eszköz, amely érzelemalkotásra nem képes, így tradicionális értelemben vitatható, hogy bármilyen, az AI segítségével létrejött darab művészetnek tekinthető-e az érzelmi töltöttség hiányában, bár Marcel Duchamp tézise szerint bármit művészetnek lehet tekinteni, ha azt művész válogatja és címkével látja el. Ezzel a tézisével és az 1917-es „Forrás” című művével kétségbe vonta az előtte évszázadokon át érvényben lévő normákat, miszerint a művészet szép, esztétikus és érzelmekre ható.

A történelem során több esemény is ijedtséggel töltötte el a művészet kedvelőit, például az 1800-as években megjelenő fotózás többekben is azt az érzetet keltette, hogy innentől nem lesz szükség a hagyományos festőkre, hiszen „egy gombnyomással” helyettesíteni lehet a hónapokon át tartó munkát, ez viszont végül nem bizonyult igaznak, hiszen a fotózás megjelenése és elterjedése csak továbbfejlesztette az iparágat, míg végül meg nem jelentek a képzőművészet olyan formái, mint a mixed media. Ebből kiindulva miért tartunk attól, hogy pont a mesterséges intelligencia lesz a kihalás oka? Erre a legkézenfekvőbb magyarázat az az, hogy az AI nemcsak a képzőművészetet tudja rekreálni vagy helyettesíteni, hanem az előadóművészetet és az irodalmat is.

Természetesen az AI-nak sem csak a rossz oldala létezik. A mesterséges intelligencia lehetővé teszi a művészek számára az új módszerek, területek felfedezését, ezzel folyamatos fejlődésre ösztönözve őket. Abban is segítségünkre van, hogy több lehetőséget nyisson meg az alkotni vágyók számára, hiszen a munkafolyamatok támogatásával kiterjeszti a művészek rétegét, ezzel áthidalva az alkotás örömét korlátozó társadalmi sztereotípiákat. Ennek azonban az a veszélye, hogy teljesen fellazítja a művészeti köröket, teret és lehetőséget adva technológiával jól bánó, ám művészi érzékkel nem rendelkező embereknek a tehetséges alkotók közé való bejutására, akár teljes kizárásukra.

Összesítve elmondható, hogy sok az ellentmondás és az egyet nem értés a témában, hiszen a társadalom még csak most ismerkedik az AI funkcióival, de egyetértünk vele, vagy sem, az tagadhatatlan, hogy mára már fontos szerepet játszik a művészeti életben.

Forrás: https://stock.adobe.com/