Te felvennéd?

Ha meglátok egy embert az autópálya szélén, feltartott hüvelykujjal, miközben a másik kezében egy kis kartontáblát szorongat, általában két dolog szokott először az eszembe jutni: 1. Ez biztos, hogy nem normális. 2. Hogy került egyáltalán ide?

Írta: Földi Zsóka

Manapság már teljesen egyértelmű mindenki számára, hogy mit is jelent az út menti like-ot mutató hüvelykujj, de ez sem egyik napról a másikra alakult ki. Az első autók megjelenésének idején is kellett már valamilyen jelzés a szándékok kifejezésére, de az integetés túl általános és megtévesztő volt, így idővel eldőlt, hogy mivé fogja végül kiforrni magát. A már akkor is világszerte ismert feltartott like-jel mutatása mindenki számára egyértelmű volt, ezért könnyűvé tette a kommunikációt a stoppos és a sofőr számára is. Igaz, ez főként Európára és Amerikára jellemző, hogy így biztosan a stoppolási indítékunkat jelezzük, hiszen egyes kultúrákban ez teljesen mást jelenthet, vagy akár egy kifejezetten sértő jelzésnek minősülhet.

A stoppolás kultúrája hosszú évszázadokra nyúlik vissza. Maga az alapötlet már jóval az autók megjelenése előtt megszületett, amikor az emberek számára az első számú közlekedési eszköz még a lovaskocsi és a szekér volt. A történelem során mindig egy közkedvelt alternatívának bizonyult, ha éppen nem volt jobb opció az utazás megoldására. Hasznát vették a katonák és civilek a világháborúk alatt a korlátozott mennyiségű üzemanyagnak köszönhetően, illetve munkájukat vesztett amerikaiak az 1930-as években, akiknek szintén muszáj volt minél olcsóbban utazniuk. Az 1960-70-es években a hippikultúra virágzásakor a szabadságra és az utazásra vágyó fiatalok számára is hasznosnak bizonyult. Az 1980-as évektől jelentősen visszaesett a taxizni vágyók száma, hiszen olcsóbb lett a tömegközlekedés, és a médiában megjelenő rémtörténetek miatt nőtt a bizalmatlanság is egymás felé az emberekben. Ma már főként kalandkedvelő turisták választják ezt az opciót, de az online közösségekben még mindig sokan kedvelik.

Sokan hihetik, hogy stoppolni minden esetben ingyenesen lehet, de ez sajnos nem mindenhol van így. Vannak országok, ahol kifejezetten elvárás az, hogy valamennyi pénzzel beleszállj a benzinköltségbe, vagy akár hosszabb utakért komolyabb összegeket is elkérhetnek, amely inkább már egy kicsit a fekete taxizás kategóriájába eshet bele. Az biztos, hogy nem árthat, ha tartunk magunknál egy kis pénzt a biztonság kedvéért, hogyha így tervezünk közlekedni.

Akár használjuk ezt a közlekedési formát, akár nem, az tuti, hogy ennél kalandosabb megoldást nem nagyon tudunk találni az utazási célunk eléréséhez.

Én is inkább azon emberek közé tartozom, akik kicsit tartózkodnak a stoppolás kipróbálásától, de talán még minimálisan a gondolatától is. Gondoljunk csak bele, hogy mégis mekkora bizalomra van ahhoz szükség, hogy fogjuk magunkat, és biztosíték nélkül beüljünk egy teljesen idegen ember autójába, hiszen attól a pillanattól kezdve rá vagyunk utalva akár hosszú órákra. Persze a bizalom, nemcsak a stoppolni vágyó ember számára lehet egy aggasztó kérdés, hanem a sofőr részéről is felmerülhet kétely. Az utazópartnerünk személyén kívül aggodalmat okozhat még a kontrollvesztés gondolata is, mivel manapság már szeretjük minden egyes pillanatunkat pontosan megtervezni, de egy ilyen út során nem irányíthatjuk teljesen a történéseket. Bár meglepő lehet, ma már a stoppolás mellőzésének egyik leggyakoribb oka egy szociális félelem: sokakat az tart vissza, hogy miről beszélgessenek egy idegennel órákon keresztül, és mi történik, ha kellemetlen csend telepszik az autóba.

Forrás: icelandtravelguide.is

Forrás: victorstravels.com