Út az Olimpiáig: interjú Pongrácz Bencével

Számomra egy rendkívül különleges interjút hoztam Nektek, amit az unokatestvéremmel, Pongrácz Bencével készítettem, aki részt vett a 2024- es olimpiai játékokon és judo sportágban képviselte Magyarországot.

Írta: Pongrácz Bianka

Az olimpián való részvételhez több év, akár évtizedes felkészülés és elköteleződés szükséges. Azonban ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a pályafutásod elejéről: miért éppen a judo sportágat választottad és mi motivált arra, hogy elkezd?

Apukám gyerekkorában focizott, ezért engem is beíratott pár foci órára még kisgyerekként, hátha én is kedvet kapok hozzá. Hamar kiderült, hogy a labdás sportokat nem nekem találták ki, ezért az egyik rokonom által megnéztem inkább egy judo edzést, amit már az első pillanattól kezdve magaménak éreztem, majd egyre több edzésre kezdtem el járni. Teljesen magával ragadott és így döntöttem el, hogy ebben a sportágban szeretnék eredményes lenni. Az elején az motivált, hogy minél több mozdulatot sajátítsak el, fejlődjek és a legtöbb barátomat is a sport által szereztem. Később pedig egyre több versenyen vettem részt, ahol már az eredmények is motiváltak.

A judo pályafutásod alatt volt bármilyen fordulópont, amire a mai napig szívesen emlékszel vissza?

Van bármilyen módszered arra, hogy hogyan kezeld megfelelően a stresszt a mérkőzések előtt?

Szerencsére nem stresszelek különösebben a versenyek előtt. Egy egészséges versenydrukk mindig van bennem, de ez csak ad egy plusz löketet ahhoz, hogy még jobban oda tegyem magam és megmutassam, hogy mit is tudok valójában.

Mesélj kérlek arról, hogy hogyan épül fel egy átlagos heted olimpikonként, mennyit edzel átlagosan egy nap?

Ez a rengeteg edzés hatalmas elköteleződéssel jár. Milyen kihívásokkal kellett szembenézned a felkészülés során?

Forrás: vsdunakeszi.hu

Hétfőtől-péntekig napi 6 órát edzek, délelőtt és délután is, tehát egy nap 2 edzésem van. A reggeli edzéseim általában kardió fókuszúak, a délutáni pedig mindig judo. Szabadidőmben igyekszem feltöltődni, regenerálódni és a szeretteimmel lenni. A legtöbb hétvégén versenyek is vannak, ezekre igyekszem mind fizikálisan, mind mentálisan a lehető legjobban felkészülni.

Volt egy klubtársam, aki minden alkalommal legyőzött a versenyeken. Sosem tudtam visszavágni, ami kezdett nagyon bosszantani, azonban hosszú idő után a kitartásomnak és elszántságomnak köszönhetően sikerült felülkerekednem rajta. A sors fintora, hogy ő ezek után abbahagyta a versenyzést, viszont én meneteltem tovább. Ez egy emlékezetes fordulópont volt, hogy jöjjön akárhányszor is ugyanaz az akadály velem szembe, akkor is képes vagyok átlendülni rajta.

Nagy kihívás volt az, hogy 2 év kihagyás után a kvalifikáció utolsó évében tértem vissza. Összesen 4 éves a felkészülési időszak, abból az utolsó 2 év eredményei számítanak bele az Olimpiára való kijutáshoz. Ebből a 4 évből nekem egy évem volt bizonyítani, hogy képes vagyok a világ legjobbjai ellen megmérkőzni. Emellett tartani kell a megfelelő versenysúlyt, tehát az étkezésre is különösen oda kell figyelni, ami szintén nem egyszerű.

Térjünk rá életed első Olimpiai szereplésére. Milyen érzések kavarogtak benned, amikor megtudtad, hogy kijutottál és hogyan élted meg a részvételt?

Hatalmas büszkeséget és boldogságot éreztem, amikor megtudtam, hogy én is részt vehetek a 2024-es olimpiai játékokon. A mai napig nehéz szavakkal leírni azt, amit érzek, hiszen hihetetlen olyan emberekkel egy helyen lenni, akik sporttörténelmet írtak és akik nap mint nap motiválnak abban, hogy a legtöbbet hozzam ki magamból. A magyar csapatnál is hatalmas volt a hangulat, katartikus érzés volt, amire örökké emlékezni fogok. Azonban fontosnak tartom, hogy alázatos maradjak, ugyanis nagyon erős volt a mezőny és elképesztően tehetséges sportolók vettek részt a kvalifikációkon. Franciaországban még úgy éreztem, hogy talán jobban is sikerülhetett volna a szereplésem, viszont egyre pozitívabban gondolok vissza rá. Rengeteg tapasztalatot szereztem, és emellett elképesztően sokan támogattak, amiért mindig is hálás leszek.

Forrás: https://www.eju.net/

Forrás: https://www.eju.net/

Volt olyan pillanat az Olimpiai részvételed alatt, ami a legemlékezetesebbnek számít?

A megnyitóra mindig is emlékezni fogok. Az, hogy a barátaimmal, olimpikon társaimmal együtt vonultunk fel és vittük a magyar zászlót, az egy olyan élmény, amit sosem felejt el az ember. A mérkőzéseimre is egyre jobb visszagondolni, sokat tanultam belőlük, amikből a későbbiekben még több erőt fogok tudni meríteni.

Hogyan tartod fent az Olimpia utáni motivációdat és milyen célkitűzésekkel érkeztél haza Franciaországból?

Sokan a motivációra úgy gondolnak, mint egy állandó, szüntelen dologra. Keresni kell rövid- és hosszútávú célokat, amikért nap mint nap küzd az ember. Rövid távú célként említeném például az edzéseken való fejlődést vagy az Európa- és Világbajnokságokat, ahol elengedhetetlen, hogy jól szerepeljek, hogyha kvalifikálni szeretnék rangosabb eseményekre. Hosszú távú célom pedig a 2028-as Los Angeles-i Olimpiára való kijutás és a még jobb szereplés. Hatalmas mentális erő kell ahhoz, hogy minden nap megdolgozz azért, ami csak 4 év múlva következhet be, de minden perce megéri.

Zárásul, van bármilyen tanácsod azoknak a fiataloknak, akik élsportolók vagy akár olimpikonokká szeretnének válni?

Eddzenek keményen, legyenek türelmesek és elhivatottak magukkal szemben. Az apró eredményeknek is ugyanúgy kell örülni, mint a nagyoknak, hiszen ezek vezetnek el a céljainkhoz, és így hozhatjuk ki magunkból a legtöbbet.